A „Nem Adom Fel - Varázs” - Önkéntes Szemmel

A „NEM ADOM FEL-Varázs”- Önkéntes Szemmel


Horváth Ágnes Alapítványunk egyik lelkes önkéntese. Első programja épp a 2013-ban megrendezett Nick Vujicic rendezvény volt. Azóta is oszlopos tagja az Önkéntes Csapatnak, és biztos segítője bárkinek, aki hozzá fordul. Íme az Ő története önkéntességről, segítésről, a lélek dolgairól, és a Nem Adom Fel-lelkületről.

 
Valami nélkülözhetetlen 

- Számomra az önkéntesség egy belülről jövő cselekvési inger, amit az ember vagy érez, vagy nem, a lényeg hogy, ha érezzük, azt pozitívan fogjuk fel, és cselekedjünk.
A Nem Adom Fel Alapítvánnyal három éve találkoztam először Nick Vujicic látogatása alkalmából. Ekkor még nem is sejtettem, hogy lesz valami, ami ennyire a szívemhez nő, és ami nélkülözhetetlen lesz az életemben.
Egyszer csak jött a hír, hogy önkénteseket keresnek a karok és lábak nélküli prédikátor előadására. Természetesen már rengeteget hallottam róla, így kaptam az alkalmon és írtam az Alapítványnak, hogy bevennének-e a csapatba. Ahogy közeledett az időpont egyre több és több érdekes információ és feladat várt ránk, mint például szórólapozás, vagy koncertsegítés. Amikor már a végső hajrában voltunk, annyira euforikus állapotban voltam, hogy másra sem tudtam gondolni.
Eljött a nagy nap, emlékszem, villamossal mentem épp suliból a Jégcsarnokba és azon izgultam, hogy még sosem csináltam ilyen komoly feladatot, mi lesz ha elrontom, mi lesz ha valamit nem tudok, és ehhez hasonlók. De amikor megismertem a csapatot az eligazításkor, rájöttem. hogy nincs mitől félnem. Együtt bármit megcsinálunk.
Szinte azonnal éreztem,hogy mi önkéntesek, nagyon fontos alkotóelemei vagyunk az eseménynek. A többi önkéntessel is nagyon jól kijöttem (sőt azóta is tart a "NEM ADOM FEL- Varázs"!).
Az eligazításon elmondták a feladatainkat. Jó volt, hogy már előre megvolt a terv, ki hova megy, mit csinál, vagy kivel lesz.
Maga a rendezvény fantasztikus volt, az, hogy mi is részesei voltunk a nagy eseménynek, éreztette velünk azt a magasztos érzést, hogy mi is a szervezői csapat egy részlete vagyunk.  Nick Vujicic pedig olyan hatással volt az emberekre, hogy szinte látszott, ahogy lélekről-lélekre jár a lelkület és a kimondott szavak súlya. A műsor után összegyűltünk, kiáltással és tapssal gratuláltak nekünk a szervezők. Nagyon jó érzés volt.
Nem is tudom elmondani mennyi mindent köszönhetek ennek az egy eseménynek. Barátokat, élményeket, csodás nyarakat...

 

Mankónak lenni, és jól segíteni

- Van olyan, aki kötelezettségből lesz önkéntes, van aki pusztán kíváncsiságból, van akit ez éltet, és van aki a  szívéből jövően segíteni szeretne, pusztán jóindulatból. Az önkéntesség lényege, hogy adjunk és ne várjuk el, hogy ugyanolyan szinten, és ugyanolyan módon viszonozzák. Hiszen a cél az, hogy megsegítsünk, támogassunk, nem az hogy, el is várjunk valamit. Tapasztalatból tudom, hogy ha valamit szívből adunk, és segítünk, azt százszorosan visszakapjuk, szinte váratlan formában. Hatalmas ajándék ez az embernek. 
Az önkéntesnek elsősorban meg kell érteni, hogy nem helyette, hanem vele/velük csinálunk mindent. Mindig a mankó jut ilyenkor eszembe. Egy mozgássérült egyik lába teljesen ép, de a másikat a mankóval segíti, az ép láb ő maga, a mankó pedig mi. Vele együtt tesszük azokat, melyekben hiányosságokat szenved. De itt is meg kell azt érteni, hogy a sérültek épp olyan teljes értékű emberek, mint bárki. Így kell velük együttműködni. Érzik, ha valaki máshogy viszonyul hozzájuk, mint egy teljesebb létű emberhez. Ideális önkéntes nincs, mert mindenki magából indul ki. Ha valaki átélt már olyan traumát, eseményt, vagy csak egyszerűen érzőbb lélek, az már jó önkéntes lehet sérülteknél.

 

A lélek eufóriája

- Már kiskoromtól fogva éreztem magamon, hogy nem úgy viszonyulok dolgokhoz, mint a legtöbb ember. Valahogy az emberi lélek nagyon foglalkoztatott, és akinek valamilyen gondja, problémája volt, már megérintett, elgondolkodtatott. A legtöbbször megpróbáltam segíteni, több-kevesebb sikerrel. A mai napig érdekelnek a lélek dolgai, problémái, szeretem meghallgatni az embereket, és együtt a megoldást keresni. A Nem Adom Fel volt az első olyan hivatalos Alapítvány, aminél kamatoztathattam az elhivatottságot. Előtte elvégeztem egy gyógypedagógiai-asszisztensi képzést, amiben el is helyezkedtem. De még nem adtam fel, hogy egyszer pszichológus legyek, mert azt gondoltam, hogy ritka (sajnos) az a pszichológus, aki sérült emberekkel is megtalálja a hangot, és meg is hallgatja őket.
Sok változást érzek magamon, amióta ténylegesen tudok segíteni, illetve hogy a Nem Adom Fel-nél vagyok. Sokkal nyitottabb, elfogadóbb, türelmesebb és magabiztosabb lettem. Ezt nagyon nagy dolognak tartom. Nem sok ember kap ennyi szeretet, elfogadást, ölelést, puszit, mosolyt az életben. Rendkívüli szerencsém van.
A Nem Adom Fel egy olyan közösség, ahol tényleg annyira különböző emberek vannak, hogy már nem automatikusan a különbségeket, hanem a hasonlóságokat nézzük. Ennek köszönhető a teljes elfogadás, szeretet, létöröm, és sok barátság. A lényeg itt a közös érdek, a közös élmény, az együttlét, és egymás szeretete. Ekkora szeretetet egy légtérben nem lehet a mai világban tapasztalni, de itt HŰ…! Teljes eufória minden NAF esemény, összejövetel.

Ez az én sztorim... Mi lesz a tiéd?
 

Ha úgy érzed megosztásra vár benned a segíteni akarás és a szeretet, akkor a Nem Adom Fel-nél TE SE ADD FEL!


GYERE ÖNKÉNTESNEK!

Önkéntességre felhívó plakát

A weboldal, a rajta található összes képpel és egyéb tartalommal együtt, szerzői jogvédelem alatt áll.
Copyright © 2013 - Nem Adom Fel Alapítvány - Budapest - Minden jog fenntartva

Style Setting

Fonts

Layouts( inner pages )

Direction

Template Widths

px  %

px  %