Az érzékenyítő tréning csapat tagjainak bemutatkozása
Eddigi utam:
Érdeklődési köreim:
A sérültségemről:
Véleményem az akadálymentesítésről:
A munkámban kedvelem:
Dr. Aignerné Kisagócsi Ildikó
Eddigi utam: Életemben legfontosabb a családom. Büszke édesanyja vagyok egy leánynak és egy „atipusos” autizmussal élő fiatalembernek. A segítségnyújtás mindig nagy szerepet töltött be életem során. Évtizedekig intézményvezetők „jobbkezeként” segítettem mindennapos munkájukat. Néhány éve képzett szemléletformáló animátorként tevékenykedem.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: A szegedi csapatban igyekszem a rám bízott feladatokat elvégezni; felvenni a kapcsolatot szemléletformálásra nyitott, fogadó intézményekkel. Rendezvények szervezésében veszek részt, illetve képviselem a szervezetet. Tudásommal hozzájárulok a csapat részeként az autizmussal kapcsolatos érzékenyítéshez.
Véleményem az akadálymentesítésről: Bár napjainkban alapvető elvárás lenne a közintézményekben az akadálymentesítés, de sajnos gyakran tapasztalhatjuk ennek hiányát mind a mozgáskorlátozottak közlekedésének könnyítésében, mind az egyéb sérültség esetén, főként a kommunikációs akadálymentesítés tekintetében.
Azért fontos az érzékenyítés: Bízom benne, hogy a szemléletformálás által mind többen tudunk megfelelő módon segítő kezet nyújtani autizmussal, vagy egyéb problémával élő sérült társainknak, hogy a mindennapokban ez a közös út számukra is könnyebben és örömmel járhatóvá váljon.
Baráth Marcsi
Eddigi utam: Vakságomat az inkubátor okozta. 27 hétre születtem nem volt még kifejlődve a tüdőm, nem tudtam önállóan lélegezni, emiatt oxigénes inkubátorba raktak. Akkor még nem tudták szabályozni az oxigén mennyiségét, ezáltal szétégett a látóideg. A látássérültségem nem tartott vissza attól az álmomtól, hogy leérettségizzek és hogy fazekas legyek. A korongolás számomra nemcsak a munkát, hanem a kikapcsolódást is jelenti. Szeretek biciklizni (tandemmel) évente több túrán is indulunk a Tandem-szem egyesülettel.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Az alapítványnál az érzékenyítő csapat munkáját erősítem, e-mellett a Nem Adom Fel caffe és barnak én készítem a kávéscsészéket.
Munkámban kedvelem: Azt szeretem a munkámban, hogy kreatív lehetek, mind a korongolás, mind az érzékenyítések során. Jó érzés, amikor használják a tárgyakat amiket készítek, vagy egy-egy pozitív visszajelzés a tréningeken.
Véleményem az akadálymentesítésről: Az akadálymentesítés elengethetetlen ahoz, hogy mindnyájan egyformán közlekedhessünk az utcán, el tudjunk jutni különböző intézményekbe, szórakozóhelyekre az állapotunktól függetlenűl.
Fóris Norbert
Eddigi utam: Általános és középiskoláimat Budapesten végeztem, jelenleg a Testnevelési egyetemen tanulok. Test kulturális ismeretem sokrétű, és eredményes. Van egy szeretni való vakvezetőkutyusom, Luna. Több helyen is dolgoztam már, jelenleg a Nem Adom Fel alapítványnál dolgozom, mint tapasztalati szakértő.
Érdeklődési köreim: sport, versírás, zenehallgatás, túrázás, sakk
Sérültségemet tekintve vak vagyok.
Az akadálymentesítést fontosnak tartom, ezáltal is könnyítve az arra rászorulók helyzetét.
Munkámban szeretem, hogy sokrétű tevékenység végzésére van lehetőségem, fontos emberi értékeket adhatok át embertársaimnak.
Az érzékenyítő tréningeket azért tartom fontosnak, mert ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik megismertetni a többségi társadalommal a sérült emberek élethelyzetét.
Gulyás Dávid
Eddigi utam: A szüleimmel és a kisebbik húgommal élek együtt. Angolból középfokú, németből alapfokú nyelvvizsgát tettem le. Az érettségi után a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára mentem tanulni, de azt abba kellett hagynom. Végül a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szereztem pedagógiaszakos bölcsészdiplomát, 2009. július 11-én kaptam meg. Másfél évvel később az Aonhewitt Kft.-nél kezdtem eldolgozni, ahonnan sajnos szintén elküldtek. 2013. november 4. óta dolgozom itt, a Nem Adom Fel Alapítványnál. Az Alapítványnál Tapasztalati szakértő vagyok. A problémámat bemutatom játékos formában érzékenyítő tréningeken.
Érdeklődési köreim: Könnyen megjegyzem az ismerőseim születés- és névnapját és egyes egyéb dátumokat is. A munkámon kívül, a szabadidőmben járok az Aura Egyesület és az INOKA Alapítvány programjaira (ahol szintén autisták vannak), és egyéb programokra is, amelyekre hívnak.
A sérültségemről: Gyakran dadogva, akadozva beszélek. Rosszul tájékozódok. Nehezen ismerek fel arcokat. Később kelek, és fekszem le, mint mások.
Véleményem az akadálymentesítésről: Nagyon fontosnak tartom. Sok helyen már megvalósult, de sajnos még nem mindenütt, és nem is tudja pontosan mindenki, hogy mit takar ez a fogalom, és hogyan kell ezt helyesen végrehajtani.
Munkámban kedvelem: Többek közt azt, amit leírtam, változatos, sok helyre elmegyünk, új embereket ismerünk meg, és beszélgetek velük.
Az érzékenyítés azért fontos, hogy a világ jobban megismerje a különböző fogyatékossági területeket, és ezen belül azt, hogy hogyan lehet velük kommunikálni, és nekik segíteni. Szerintem ezekkel kapcsolatban rengeteg a tévhit.
Hegedűs László
Eddigi utam: 2004-ben történt egy tragikus balesetem, mely következtében kerekesszékbe kényszerültem. Az egész életem át kellett alakítani úgy, hogy inkább a fejem használjam a lábam helyett. Két év rehabilitáció után munkát vállaltam és egy jó pár munkahely után megállapodtam egy sérültekkel foglalkozó egyesületnél. Sok iskola és tanfolyam elvégzése után, ott ismerkedtem meg a mozgássérültek sportjával a bocciával. A sport azóta is maradt, de tavaly év elején munkahelyet váltottam és az Alapítványt választottam.
Érdeklődési köreim: Számítógép javítás, film, sport. A munkán kívül a sport a legfőképp időmet kitöltő tevékenység.
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: Érzékenyítés szervezése, lebonyolítása. Voltam hátrányos helyzetűek táborában, melyben nagyon jól éreztem magam, hogy másokon segíthetek.
A sérültségemről: 2004-ben fejesugrás következtében nyakcsigolyatörést szenvedtem. Ennek következménye, hogy tetraparplegia alakult ki és kerekesszékben kell leélnem hátralévő életem.
Véleményem az akadálymentesítésről: Általánosságban az elmúlt tíz évben sokat fejlődött. Természetesen a közintézményekben, ez ügyben rengeteg a tennivaló, de a bürokrácia sokszor akadályoztatja az előre haladást. A tömegközlekedés terén nagy változás történt pozitív irányba.
Munkámban kedvelem: Kötetlenség, tolerancia, és mindenekelőtt az, hogy sérültként segíthetek másokon, akár a megszerzett tudásom átadásával akár fizikálisan vagy csak mentális segítségnyújtás.
Azért fontos az érzékenyítés: Azért fontos az érzékenyítés: Az „egészséges” embereket megismertetni a sérültek mindennapjaival, életvitelükkel ez által nem idegen emberként kezelik őket, hanem a társadalom egy fontos részévé.
Jambricska Anna
Eddigi utam: A Szent László Gimnáziumban érettségiztem 2003-ban. Eddig 2 munkahelyem volt, a Pro Hungaris és az Ability Park. A Kézenfogva alapítvány szervezésében lehetőségem volt a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai főiskolán és a Bakos faiparban dolgozni.
Érdeklődési köreim: Szeretek nyelveket tanulni, kreatívkodni, kirándulni, táncolni, jógázni és sétálni. Járok az Aura egyesület és az Inoka alapítvány programjaira és rendezvényeire. Önkéntes munkát is szoktam végezni. Otthon szeretek zenét hallgatni, pihenni és számítógépezni.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Érzékenyítő tréningeket tartok, részt veszek az ötletezéseken, néha segítek a látássérült kollégáknak.
A sérültségemről: Asperger szindrómám van.
Véleményem az akadálymentesítésről: Az akadálymentesítés nem csak a mozgássérülteknek, hallássérülteknek és látássérülteknek fontos, hanem az autistáknak és értelmi sérülteknek is. Túl kevés az alacsony padlós busz.
Azt szeretem a munkámban, hogy új embereket ismerhetek meg, sok embernek megmutathatom az autisták problémáit és sikereit.
Azért fontos az érzékenyítés: Hogy jobban elfogadják a sérült embereket az ?egészséges? emberek; ne nézzék le őket és ne sajnálják őket. Abban is segítenek ezek az érzékenyítések, hogy minél több sérült ember tudjon a nyílt munkaerőpiacon dolgozni.
Kalmár Judit
Eddigi utam: Óvónőként kezdtem felnőtt életemet, majd miután szültem két csodálatos és megismételhetetlen gyermeket, újra értékeltem a körülöttem lévő világot.
Apukájukkal mind a ketten olyan területen dolgozunk több évtizede, amelyben a kollégákkal együtt szeretnénk egy hidat építeni ember és ember, szív és szív között. Az Érzékenyítő csoportban dolgozom, és naponta tanulok kollégáimtól és önmagamról. És remélem, soha nem adom fel!
Kaszáné Stolcz Hajnalka
Eddigi utam: 34 éves vagyok. Most lesz 3 éve hogy fel költöztem Budapestre, egyébként Baranya megyéből, Geresdlakról jöttem ide amikor összeköltöztem férjemmel.
Érdeklődési köreim: gyöngyfűzés, foltvarrás melyet előző munkahelyemen Mohácson végeztem.
Szeretek emberek közé menni, szívesen beszélek tapasztalataimrol, az életemről.
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: Jelenleg érzékenyiteni fogok, de szívesen bekerülnék a kávézóba bármilyen munkakörbe.
A sérültségemről pár szó: Nyitott hátgerinccel születtem, és emellett volt vele született vízfejűségem is, amit szerencsére nem kellett műteni, mert megállt a folyamat.
Véleményem az akadálymentesítésről: Hát az akadálymentesítésen lenne még mit fejleszteni. Bár azért már elég sok helyen leküzdhetőek az akadályok.
Munkámban kedvelem: Az emberekkel való foglalkozást, a találkozásokat, s hogy nem tudhatjuk, mit vagy kit is hoz a véletlen vagy a sors.
Király Róbert Belián
Eddigi utam: Hosszú, szövevényes és még hosszú, kacskaringós út van előttem.
Érdeklődési köreim: túrázás, olvasás, idegen helyek és kultúrák megismerése, sport A munkámon kívül sportolok, családommal töltöm az időmet.
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: Kezdjetek szeretni! - program egyik koordinátora vagyok
A sérültségemről pár szó: Hallássérült vagyok születésem óta.
Véleményem az akadálymentesítésről: Alakul.
Munkámban kedvelem: Az emberekkel való foglalkozást, a találkozásokat, s hogy nem tudhatjuk, mit vagy kit is hoz a véletlen vagy a sors.
Azért fontos az érzékenyítés: Mert ha csak 4-5 ember elkezd kicsit másképp gondolkodni és hozzáállni az általam képviselt dolgokhoz, akkor már igazoltam egész karrierem.
Kollár Zoltán
Eddigi utam: Oxigénhiánnyal születtem 1976-ban, amikor még nem voltak különösebben felkészülve a hozzám hasonló állapotú gyermekek kezelésére. 4 éves koromtól a Pethő intézetben voltam, ahol kihoztak belőlem mindent, amit lehetett. 18 éves koromig voltam fejlesztő intézményekben. 2001-ben költöztem Budapestre a szüleimtől, akik támogattak egy lehetőségeimhez képest önálló élet megkezdésében. 5 évet dolgoztam a néhai Ability Parkban animátorként, már akkor is az volt a célom, hogy megmutassam az embereknek, kerekesszékben lenni csak egy tulajdonság a sok közül. 2 évvel ezelőtt szerencsére egymásra találtunk a Nem Adom Fel Alapítvánnyal, és azóta professzionálisabb szinten dolgozhatok, és tapasztalati szakértő lettem.
A munkámon kívül szeretek: koncertekre, színházba és rendezvényekre járni, illetve a barátaimmal lenni, vagy futárként tevékenykedni.
Munkámban kedvelem: Szeretem a munkámat, és fontosnak tartom, hogy minél több ember megértse: fogyatékkal élni semmiben sem különbözik bárki más életétől, ez csak egy állapot, amiből a legjobbat hozzuk ki.
Véleményem az akadálymentesítésről: Szeretném megérni a napot, amikor megvalósul a tényleges társadalmi integráció és a minden szintű és formájú akadálymentesítés. Hosszú út vezet oda, de kitartóan dolgozunk érte, és nem adjuk fel.
Kurucsai Szabolcs
Eddigi utam: Sikeres vállalkozó voltam látássérülésem előtt. Vállalkozó kedvemet és pozitív hozzáállásom az élethez máig sem változott. Büszke vagyok a nagyfiamra és a szerelmemre! Sok tervem van a jövőre vonatkozóan, s hiszem, hogy egy nap megvalósítom azokat.
Érdeklődési köreim: Szeretek új dolgokat kipróbálni, kíváncsi vagyok az emberekre, az egyik legjobb kikapcsolódásom a főzés. Szeretem az extrém sportokat és a kihívást jelentő feladatokat. A munkán kívül szeretem élni az életet.
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: Érzékenyítek, ötletelek, és amiben tudok, segítek.
A sérültségemről: Öt éve veszítettem el a látásomat. Azóta több kihívással találkozom, de ami nem öl meg, erősebé tesz.
Véleményem az akadálymentesítésről: Kis lépés a megvalósítóknak, de nagy lépés a vakoknak. Vehetnék komolyabban is. Megkérdezhetnék az érintetteket is a témáról.
Munkámban kedvelem: Nyitott és érdekes emberekkel találkozhatok.
Azért fontos az érzékenyítés: Remélem, hogy egy-egy ilyen alkalommal tudok adni magamból az embereknek, és közvetve a többi látássérült életére is hatással lehetek, ha megérinti az embereket az átélt élmény.
Ludman Tamásné (Gyöngyi)
Eddigi utam: érettségi, család: 2 fiúgyermekem, férjem van.
Érdeklődési köreim: Szeretek olvasni, kutyát sétáltatni, kirándulni a családommal, és kerékpározni. Szeretem főleg a családommal tölteni a szabadidőmet.
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: személyi segítő vagyok, segítem főleg a látássérülteket, közlekedésben, vásárlásban.
A sérültségemről: megváltozott munkaképességű vagyok.
Véleményem az akadálymentesítésről: Jó irányban haladunk, de még gyerekcipőben jár.
Munkámban kedvelem: Szeretem a kollégáimat, többekhez szorosabb kapcsolat is fűz, értem ezalatt a barátságot.
Azért fontos az érzékenyítés: Célunk, hogy a társadalom valamilyen okból hátrányos helyzetű tagjait segítsük abban, hogy önmagukban bízó, önálló, a saját és a társadalom jövőjéért tenni akaró emberekké váljanak. Olyan emberekké, akik maguk is közreműködnek abban, hogy egy lelkileg erős, felelősséget vállalni akaró és tudó társadalom formálódjon Magyarországon.
Máthé Gergely
Eddigi utam: Az érettségi után elkezdtem egy főiskolát informatika szakirányon, majd pár hónapon belül sajnos abba kellett hagynom a tanulmányaimat egyéb okok miatt. A következő két évben elvégeztem egy Számítógéprendszer-karbantartó felsőfokú OKJ-s képzést (gyakorlatilag rendszergazda) és az ott megszerzett papírral közel három évig próbáltam munkát találni, ami kudarcba fulladt. Ezzel egy időben otthon, a szobám falai között tengettem mindennapjaimat. Ezen időszak vége felé már nagyon meguntam az otthoni ücsörgést, ezért az elkeseredettségem csúcspontján kitaláltam, hogy teljesen egyedül, a nulláról el kezdek megtanulni önállóan közlekedni az utcán. Az elején nagy félelmekkel vágtam bele ennek a megvalósításába. Nem volt helyismeretem, nem tudtam, hogy melyik busz merre közlekedik, stb... Elektromos kerekesszékkel közlekedek, amely még pluszban sok nehézséget okoz a tömegközlekedésemnél, viszont ugyanakkor így nagyban kitárult előttem a világ. És mivel a jó néhány kudarc után sem adtam fel, így az önálló közlekedésemnek köszönhetően az egyik utam során találkoztam egy régi iskolatársammal és akkor, őáltala kerültem a Nem Adom Fel Alapítványhoz, életem első munkahelyére 2014. februárjában. Azóta is az alapítványnál dolgozok, mint webprogramozó, illetve tapasztalati szakértő.
Érdeklődési köreim:
- informatika: webprogramozás (HTML, CSS, JavaScripts, PHP, MYSQL). (Érdekel, mert sokat kell hozzá gondolkozni...) Többek között ezt a honlapot is jómagam csináltam, amin jeleng böngészik a kedves Felhasználó, Ön. (http://nemadomfel.hu/erzekenyito_trening)
- kalandok, túrázás: Nagyon szeretek túrázni, zarándokolni. Életem egyik legnagyobb élménye, amikor 2017. augusztusában-szeptemberében végigjártam a szüleimmel és egy barátommal Spanyolországban a több mint 900 kilométeres zarándokutat, az El Camino-t. Részletek: http://gercaminoteam.hu
- szórakozás, bulizás: Szívesen megyek koncertekre, fesztiválokra. :-)
Az Alapítványon belül ezt csinálom: Az érzékenyítő tréningeken veszek részt. Valamint az alapítvány érzékenyítő csapatának a honlapját fejlesztem.
A sérültségemről pár szó: Túlmozgásos vagyok, ami azt jelenti, hogy nem tudok apró, finom mozdulatokat végezni. Valamint a beszédem nehezebben érthető.
Véleményem az akadálymentesítésről: Sok helyen megoldott ez a kérdés, de sajnos számos területen még hiányos, nehézkes a közlekedés.
Azt szeretem a munkámban, hogy egyre több embernek meg tudom mutatni, hogy a sérültségem korlátain belül mennyi mindent meg tudok csinálni, milyen sok mindent értem már el az életemben.
Azért fontos az érzékenyítés: Mert így sokan megtapasztalhatják, hogy a különböző sérültséggel rendelkező emberek miként is élik a hétköznapjaikat.
Muhari Soma
Muhari Soma vagyok 22 éves Down,vagy ahogy otthon mondjuk: danka.:-))
Két testvérem van egy 11 éves húgom és egy 19 éves öcsém.
Négy évig jártam egy készségfejlesztő speciális középiskolába, ahol klassz osztályközösségünk és egy angyal osztályfőnökünk volt.Nagyon sok mindent megtanultunk együtt arról, hogy boldoguljunk jobban az életben.
Mióta tapasztalati szakértő lettem beköltöztem a nagyszüleimhez szegedre mert így könnyebb a munkába járás. Én elég jól elboldogulok a jól ismert útvonalakon, de sajnos nem minden kollégánk kap megfelelő segítséget a közlekedéshez.,Az akadálymentesség terén még fejlődhet a városunk. A szüleim és a testvéreim Röszkén laknak ott van a házunk, aminek nagyon szeretem a kertjét. Segítek kertészkedni apának, nyáron pedig jókat fürdünk kosarazunk, a nagy kedvenc a szalonnasütés és a tűzrakás. De imádom a zenét és a színházat is.
A munkám során leginkább érzékenyítő tréningeket tartunk ahol megmutatjuk az érdeklődőknek hogy alakul a mi életünk milyen a mi világunk, Az szeretem, hogy sok emberrel találkozhatom és ha beszélgethetünk akkor már kicsit más szemmel látják a fogyatékkal élők világát. Sokat szerepelünk különböző rendezvényeken is ahol szintén szeretnénk egy kicsit közelebb kerülni az emberekhez, közösségekhez.
Nagy Anikó (dr.)
Eddigi utam: Veszprémben születtem, 29 éves vagyok, két testvérem van. Kutyámmal, Emmával élek. Iskoláimat érettségiig Veszprémben végeztem, a gimnáziumot egy országos szinten is jó helyen álló iskolában járhattam. Tíz éve élek Pesten. Jogon végeztem, jelenleg gyógypedagógus hallgató vagyok.
Érdeklődési köreim: sport-lovaglás, futás, kerékpározás szólóban és tandemmel, túrázás, barlangázás, olvasás, történelem, népi hagyományok. A munkán kívül járok egy komolyzenei kórusba, régebben énekeltem a NAF zenekarban, néha masszírozok, mivel gyógymasszőr is vagyok
Az Alapítványon belül még ezeket csinálom: éneklés, koordinálás, ha kell szervezés.
A sérültségemről: látássérült, aliglátó lány vagyok. Örülök annak, hogy még valamennyi látás megadatott az életben.
Véleményem az akadálymentesítésről: "Rólunk nélkülünk" elv érvényesül, látássérült szempontból olyan vakokat kérdeznek meg, akik nem közlekedtek soha egyedül.
A munkámban kedvelem: Emberekkel foglalkozhatok, mindenféle korosztályban és társadalmi rétegben.
Azért fontos az érzékenyítés, hogy a társadalom minden rétegéhez és korosztályához eljusson, minél fiatalabb kortól, hogy valójában a másság relatív, és valójában mindenki más és ebben a másságban legalább egyezünk:)
Nagy Ágnes Etelka
Eddigi utam: Az Újbudai Speciális Szakiskolában Házvezető szakmát 2008-ban, és Irodai asszisztens szakmát 2011-ben végeztem, és irodai, szövegszerkesztési munkával szeretnék foglalkozni.
Érdeklődési köreim: Zenehallgatás, olvasás, keresztrejtvényfejtés, rajzolás. A munkán kívül szeretek segíteni a szüleimnek a vásárlásban, a testvéremmel pilates tornára járok, verseket írni is szoktam.
A sérültségemről: Down Syndroma.
Akadálymentesítés: nagyon fontos, hogy mindenki önállóan tudjon közlekedni.
Kedvelem a munkámban, hogy örömöt, és vidámságot szerezhetek az embereknek, akik jó visszajelzéseket adnak a záró körben, és örülnek, hogy új élménnyel gazdagodhatnak, és egyetértenek, és megismerik a fogyatékkal élőket.
Azért fontos az érzékenyítés: Az érzékenyítés fontos, hogy az emberek megértsék, hogy az életben mindig kell segíteni másokon, és jobban oda figyeljenek mindenkire.
Nagy Zsolt
Eddigi utam: 1994. 10. 11-én láttam meg a napvilágot. Békéssámsonon, egy kis faluban nőttem fel. A tanulmányaim befejezése után, 18 évesen Szegeden folytattam az életem, bár nem sokáig, mert 2013. augusztus 4-én egy fejes ugrást követően nyaki sérülést szenvedtem, ezáltal kerekesszékbe kerültem. 2014 szeptemberében felköltöztem Budapestre a páromhoz, akit a rehabilitáción ismertem meg és jelenleg is együtt élünk.
Érdeklődési köreim: Nagy macska rajongó vagyok a párommal együtt és szeretek barátokkal összeülni beszélgetni és rengeteget nevetni.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Érzékenyítő tréningeken veszek részt, emellett besegítek, ha tudok, illetve ha megkérnek valamire.
A sérültségemről: Bár nyaki sérült vagyok rengeteg érdekesség van a mozgásomban és az érzéseimben, hisz csak részlegesen sérült a gerincvelőm.
Véleményem az akadálymentesítésről: Vannak érdekes megoldások!!
Azért fontos az érzékenyítés: Hogy önbizalmat és erőt adjon mindazoknak, akiknek nehézségeik vannak mindattól függetlenül, hogy az adott személy szenved-e valamilyen sérülésben vagy betegségben és természetesen, hogy egy kicsit más szemmel tudják érezni/látni a világot (pl .a miénkből).
Papp Szabolcs
Eddigi utam: Papp Szabolcs vagyok Székelyföldről, ahol 5 hónapos koromban gyerekbénulásos lettem. Azóta mozgássérültként élem az életemet.
Gyermekkoromban nagyon nehezen éltem meg a speciális helyzetem. Nem volt célom, nem volt egy olyan példa előttem, hogy sérültként is lehet teljes értékű életet élni.
2002-ben, 20 évesen nekiindultam „szerencsét próbálni” és átjöttem Magyarországra. Közben megtaláltam életem párját. Vele élek Szegeden két kislányunkkal és a kisfiammal együtt.
2008-ban, a Jobb Velünk a Világ! programok elindulásakor csatlakoztam a Nem Adom Fel Alapítványhoz és váltam az Alapítvány és a program szóvivőjévé.
Nagyon fontos számomra a programunk jelmondata: „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen, csak örömmel és nyitott szívvel kell fordulni a világ és mások felé!”
Szeretnék ennek szellemében példát mutatni azoknak az embereknek, akik el vannak keseredve, akik nem tudják mi a céljuk az életben. Fontosnak tartom, hogy mindenki merjen hinni, küzdeni, álmodni és senki ne adja fel!
Érdeklődési köreim: Imádok a családommal lenni, a hegyekben sétálni, a világot járni, autót vezetni és minden olyan tevékenységet, amitől az emberek boldogabbak lehetnek.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Az érzékenyítő csapat tagjaként dolgozom, emellett programok szervezésében és lebonyolításában segédkezem, valamint szóvivőként tájékoztatom a médiát az alapítvány céljairól és programjairól. Munka mellett leginkább a családom körében szeretem tölteni az időt, a közös tevékenységek és élmények megélésének szentelve.
A sérültségemről: 5 hónapos koromban megfázva és lázasan megkaptam a gyerekbénulás elleni védőoltást, ami pontosan ezt a fajta betegséget alakította ki nálam. Ez azzal jár, hogy az alsó végtagjaim nem a természetes módon tudtak fejlődni. Ezáltal lettem mozgáskorlátozott és kerültem kerekes-székbe.
Véleményem az akadálymentesítésről: Nagyon sok akadálymentesítés létezik az életben. Nem minden esetbe a mozgás, a hallás, a látás, az értelmi vagy az autizmussal kapcsolatos akadálymentesítésről kell beszélnünk. A nem megfelelő akadálymentesítés az emberi lexikális tudás és a szociális érzékenység hiányosságán alapul, ami által a többségi társadalom megismerhetné a sérültek világát, egyedi élethelyzetét és ráébredhetne arra, hogy vannak olyan személyek, akik bizonyos korlátok közé kerültek az önhibájukon kívül.
Ezért van szükség olyan tréningekre és személyes tapasztalatokra, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom sérült és nem sérült tagjai ismerkedési lehetőséget kaphassanak. Mindenkire szükség van ezen a téren, mert van, aki a fizikai akadályoknak a mentesítésében tud segíteni és van, aki a szociális érzékenységével. Ezáltal tud mindenki olyan gazdag lenni, hogy másoknak is tud segíteni.
A munkám csodálatos, színes és mindig változó. Sok emberrel lehet találkozni, és jó dolog olyan munkát végezni, amitől más jól érzi magát.
Azért fontos az érzékenyítés: Mivel fontos hogy mi sérültek vállaljuk fel a korlátainkat és beszéljünk róla, mutassuk meg magunkat például tréning formájában a társadalomnak, megtapasztalhassák, milyen korlátok között élünk, és mennyi érték van bennünk.
Sánta Emese
Eddigi utam: 29 hétre születtem, 1.10 dkg testsúllyal. Koraszülöttségem okán többször voltam inkubátorban, így veszítettem el a látásomat. 5 testvéremmel és szüleimmel nőttem fel, 6 éves koromig Budapesten, később pedig Nakon, egy vidéki kis községben éltünk. Általános iskolai tanulmányaim nagyrészét integráltan végezte 2011-ben érettségiztem. 2011-től 2015-ig a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szociális Munka alapszakos hallgatójaként tanultam és végeztem. Jelenleg mesterszakos tanulmányaimat folytatom Pécsett, 2018. júliusában várhatóan kezemben lesz a mesterszakos diplomám. A Nem Adom Fel Alapítványnál 2017. május 5-e óta dolgozom, októberben kerültem az érzékenyítő csapatba. Jelenleg Óbudán élek lakótársammal.
Érdeklődési köreim: Szeretek filmeket nézni, zenét és hangoskönyveket hallgatni szabadidőmben. Hobbijaim közé tartozik az olvasás, braille-ben és elektronikusan is szeretek olvasni. Az igazi kikapcsolódást a barátokkal való beszélgetések jelentik.
A sérültségemről: Születésemtől fogva látássérültként élem a mindennapjaimat. Önállóan közlekedem és vezetem a háztartást. Tanulmányaimat, munkámat számítógépes felolvasórendszer segítségével végzem.
Véleményem az akadálymentesítésről: Úgy vélem, több olyan intézkedés is megvalósult, mely elősegíti látássérültek számára a biztonságos közlekedést. Személy szerint fontosnak tartom, hogy egy adott terület akadálymentesítési terveinek előkészítésénél bevonjanak érintetteket, mert ezáltal sor kerülhet az esetleges hiányosságok, pontatlanságok kiküszöbölésére tapasztalati szakértők által. Összességében elmondható, hogy az akadálymentességre való törekvés megjelenik és érződik a látássérültek mindennapi életében.
A munkámban kedvelem: Személyiségemből kifolyólag szeretek emberekkel beszélgetni és foglalkozni. Ebben a csapatban olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akikkel mindig tanulhatunk valami újat magunkról és egymásról. Nagyon jó érzés számomra, hogy ebben a csapatban és munkakörben a személyiségemmel dolgozhatok, és egy folyamatos visszajelzést kapok emberként és munkatársként egyaránt.
Sípos Bettina
Eddigi utam: Sipos Bettina vagyok, a Nem Adom Fel Alapítvány tréning csapatának tagja. Szegeden élek, itt végeztem tanulmányaimat is. 2015 januárjában szereztem Szociálpedagógia diplomát a Szegedi Tudományegyetemen.
Érdeklődési köreim: A legfőbb hobbim az olvasás, amit egy szövegfelolvasó program tesz számomra lehetővé. Nagyon ritka az olyan nap az életemben, amikor ne olvasnék legalább néhány oldalt. Számomra a könyvek jelentik a kikapcsolódást, a megnyugvást, általuk mindennap új világokat ismerhetek meg, tanulhatok, fejlődhetek.
A sérültségemről: Látássérült vagyok. Nálam egy betegség, nevezetesen: örökletes ideghártya-sorvadás következtében gyerekkoromtól kezdve, fokozatosan romlott a látásom, néhány évvel ezelőtt, pedig meg is vakultam, pontosabban: a jobb szememmel még egy kicsi fényt érzékelek. A mindennapi közlekedéshez, tájékozódáshoz fehér botot használok. Vakvezető kutyám nincs sajnos.
Véleményem az akadálymentesítésről: Azt gondolom, hogy ez ügyben vannak ugyan változások, de még sok a tennivaló. Számomra a legfőbb probléma, hogy kevés a hangos jelző lámpa, ami veszélyessé teheti a vak és gyengén látó emberek számára az önálló közlekedést, különösen a nagyon forgalmas útkereszteződésekben.
A munkámban kedvelem: A munkámban az a legjobb rész, hogy minden tréning során új emberekkel ismerkedhetek meg, ami mindig rendkívül izgalmas, érdekes és sokszor tanulságos. Emellett a tréningek segítségével fejlődött az a képességem, hogy könnyebben tudok mások előtt beszélni, ami számomra korábban nagy nehézséget jelentett. Továbbá az érzékenyítő tréningek által megtanultam, hogyan legyek, rugalmasabb, kreatívabb, egyszóval: sokat kapok a munkám révén, miközben én is igyekszem valami maradandót, hasznosat nyújtani a résztvevőknek.
Az alapítvány által tartott érzékenyítő tréningeken igyekszem megmutatni és valós képet adni az embereknek, hogyan is élnek a látássérültek, igyekszem érzékeltetni, miként is oldjuk meg a mindennapjainkat, bízva abbban, hogy maradandó élményt tudok szerezni a tréningen résztvevőknek. Ja és nem utolsó sorban megmutatni azt, hogy a humorérzék és a nevetés sok nehéz helyzeten át tudja segíteni az embert.
Szabó Mariann
Eddigi utam: A szüleimmel élek jelenleg. A középiskola után kerestem az utamat: aranyműves, és boncmesteri OKJ szakképzettségem is van (a Honvéd Kórházban voltam gyakorlaton 1 évig), illetve az INOKA Alapítvány 3D modellező grafikus képzését is elvégeztem. Angolból középfokú nyelvvizsgával rendelkezek. Korábban a Moravcsik Alapítványnál dolgoztam, tűzzománcozással, festéssel foglalkoztam, illetve a Szimpla Kertben műszerész asszisztensként elektronikai installációk kivitelezésével bíztak meg.
Érdeklődési köreim: A biológia mindig is közel állt hozzám. Mivel boncmesterként nem tudtam elhelyezkedni, másik nagy szenvedélyemnek élek: ízeltlábúakkal foglalkozom. 4 madárpókom van itthon, 1 a páromnál. Csótányokat is nevelek. A Bogárétel Alapítvány elnöke vagyok, az ehető rovarokat népszerűsítjük 2016 óta. Számos médiaszereplésen vagyok túl (RTL, TV2, nyomtatott sajtók…). Kísérleti farmon fekete katonalégy lárvákkal komposztálunk, és mérnökök segítségével egy nagyobb kapacitású, automatizált farm tervezésén munkálkodunk. Az álmom, hogy 1 éven belül megnyithassuk, és autizmussal élőket foglalkoztassunk.
A sérültségemről: Asperger-szindrómám mellé figyelemzavar is társul, ezért számomra nagyon nehéz olyan dolgokkal foglalkozni, amik nem érdekelnek. Alvászavarom oka, hogy túlhajtom magam, ha valami érdekel. Ha nem hagyják, hogy azzal foglalkozzak, amivel szeretnék, vagy negatív változások következnek be terveimben, akkora fájdalmat érzek, hogy meg akarok halni. A gyakorlati, értő empátia hiányzik nálam, csak elméletben értem mások érzéseit, illetve filmekben. Sok ismerősöm önzőnek tart azért, mert csak akkor keresem, ha szükségem van valamire, és nem foglalkozom a gondjaikkal. Nincs sok barátom. Őszinteségem miatt gyakran kerültem kínos helyzetekbe.
Véleményem az akadálymentesítésről: Szerintem a mentális problémákkal küzdőknél is fontos az akadálymentesítés -bármilyen fokú is legyen az, ne bagatellizáljuk el!-, nem tárgyi, „látványos” szinten, hanem például a támogatott döntéshozatallal. A kommunikáció legyen akadálymentesített, illetve vegyük figyelembe értelmi fogyatékos, down-szindrómás, autizmussal élő társaink naivitását, és ne éljünk vele vissza…
A munkámban kedvelem: Azt, hogy kénytelen vagyok szerepelni, és leküzdeni a szociális fóbiámat, pedig sokszor ki se merek menni az utcára, vagy felvenni a telefont. A tréningeken muszáj megszólítanom a résztvevőket, és magamról, az autizmusról beszélnem, ami szintén nagy nehézségem. Visszajelzéseket is kapok: dicséretet, vagy kritikát, a metakommunikációjukból próbálok olvasni (amit gyakran félreértek). Jól funkcionáló autistaként tévhiteket oszlatok el, vagy amikor hozzám hasonló társaim szüleivel találkozom, megértésre találok.
Szakács Györk
Eddigi utam: Úgy érzem elég váltazatos és elágazásokban gazdag utat jártam be eddig. A középiskolában emelt óraszámban tanultam matematikát. Majd egy 180 fokos fordulatot téve az egyetemen szõlész-borász mérnöki diplomát szereztem. Ezután informatikai tanulmányokat kezdtem, melyet jelenleg is folytatok. Az alapítvány elõtt dolgoztam borászati idénymunkásként, és Franciaországot is megjártam. Visszatekintve úgy látom, hogy minden lehetõséget, ami elém került megpróbáltam kihasználni.
Érdeklődési köreim: Az egyik legnagyobb szerelmem a zene. 11 éves korom óta dobolok. Jelenleg is több zenekarom van, melyekkel kisebb klubbokban és fesztiválokon lépek fel. Ezen kívül hobbi gyanánt a borászati szakmámnak is élek, besegítve ismerõsök kisebb szõlõiben.
A sérültségemről: 11 éves korom óta vagyok gyengénlátó. Csak periférikus látásom van, amely abban nyilvánul meg, hogy nem látom az arcát annak, akivel beszélek, ha pont ránézek, így inkább mellé nézek. Illetve a térérzékelésem jelentõsen gyengébb.
Véleményem az akadálymentesítésről: Nagyon örülök annak, hogy egyre jobban figyelembe veszik a különbözõ sérültséggel élõ emberek igényeit is. Bár néha úgy érzem nem a legátgondoltabb a kivitelezés.
A munkámban kedvelem: Nagy örömmel tölt el, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, mely a kemény munka közben is mindig jókedvû, és nem csak a munkában, hanem az életben is a pozítavat keresi és látja. Úgy vélem a munkánk egyik legfontosabb céja, hogy ezt átadjuk másoknak is. Eddig nem volt gyengénlátó csapattag, így a saját helyzetem bemutatására szinte szabad kezet kaptam. Kihasználva a kreativításomat, a sport és a zene iránti szeretetemet, tudok olyat nyújtani, amely alapján az emberek elfogadóbbak lesznek.
Szanda Gábor
Eddigi utam: Nagyfokú hallásveszteséggel születtem egyedül a családban. Tanulmányaimat halló iskolákban végeztem. Majd a tanulmányaim végeztével a civil területen helyezkedtem el.
Érdeklődési köreim: Mindennapi sport, mozgás mellett szeretek kirándulni, fotózni.
Alapítványon belül ezeket csinálom: Érzékenyítő csapatban a hallássérült állomás bemutatása.
A sérültségemről pár szó: Hallássérült vagyok születésem óta.
Véleményem az akadálymentesítésről: Tapasztalataim szerint igyekeznek közös megoldást keresni a halló emberek, mind a modern technika segítségét is alkalmazzák.
A munkámban kedvelem: Minél több információt próbálok átadni érzékenyítés során, hogy él egy hallássérült személy a mindennapi életben, milyen akadályok vannak. Ha ez el van ültetve a gondolatban, akkor a későbbiekben tudja hasznosítani ha olyan szituációval találkozik az élete során.
Szentirmai Viktória
Eddigi utam: 1974 tavaszán a vártnál két hónappal korábban láttam meg a napvilágot. Születésem után, vélhetően egy fertőzés következtében agyvérzést kaptam.Ez a betegség a mozgásközpontomat érintve három végtagom sérülését eredményezte. A két lábam és a bal kezem mazog nehezebben,valamint némi egyensúlyzavar is fűszerezi az esetet.Oviba,még mozgássérült gyerekek közé jártam,de általános és középiskolában, már normáloktatási intézményben tanultam.Érettségi után elvégeztem egy, egy éves software-üzemeltetői tanfolyamot. 1996-ban egy fantasztikos esemény történt velem,ami teljesen új értelmet adott az életemnek, mégpedig az, hogy mmegszületett a lányom.Ettől kezdve az Ő felnevelése, töltötte ki és tette teljessé az életemet, a mindennapjaimat.
Érdeklődési köreim: Nagyon szeretem az állatokat, van három kutyánk. Hobbi szinten, gyerekverseker, meséket írok. Nagyon szeretek utazni, ha tehetem évente egyszer elmegyek az Égei-tengerhez feltöltődni, kikapcsolódni.
Alapítványon belül ezeket csinálom: Tapaszlati szakèrtôkènt tevekenykedem, a kerekesszèkes szakosztàly lelkes csapatàt erôsîtem.
A sérültségemről pár szó: Agyvérzèsem okàn a mozgàsom lassú, mindehez egyensûlyzavar is tàrsul, ezèrt lakàson belül jàrókerettel, utcàn pedig EL-GO mopeddel közlekedem.Mozgàsom nehèzkes mivolta sosem gàtol meg a ban, hogy az èletembôl,mind fizikailag,mind mentàlisan kihozzam a lehetô legtöbbet.
Véleményem az akadálymentesítésről: Alakul a dolog, de mèg van hovà fejlôdnünk. Ez igàzàból akkor szembetûnô,mikor külföldön jàr az ember.
A munkámban kedvelem: Azt szeretem a munkàmban, hogy annyira szeretem,hogy nem kell munkànak tekintenem. Pozirtîv gondolkodàsû emberekkel, irànyt mutatunk màsoknak, a massàg megèrtèsèhez.
Tóth Anna
Eddigi utam: Van egy érettségim és okj-s vizsgám (pedikűr, manikűr). Voltam Trail-O VB-n Franciaországban. Első helyezést értem el, a kerületi kaptatón.
Érdeklődési köreim: Szeretem az állatokat, utazni, mindenféle kreatív dolgot csinálni. Új dolgokat kipróbálni. A barátaimmal időt tölteni, programokat szervezni és fotózni.
Alapítványon belül ezeket csinálom: Mint Tapasztalati Szakértő dolgozom az alapítványnál. Különböző embereknek mesélek az életemről, illetve válaszolok a felmerülő kérdésekre. A résztvevők kipróbálják a kerekesszéket, ezzel egy kis betekintést nyerve erre az életformára. Munkán kívül most ép, tanulok jelelni. Szoktam műkörmöket csinálni. Szeretnék megtanulni, fotózni.
A sérültségemről pár szó: Nekem autóbalesetem volt, ennek következtében használok kerekesszéket a mindennapjaimhoz.
Véleményem az akadálymentesítésről: Szerintem, egyre több helyen lehet találkozni kerekes székes szempontból akadálymentességgel. Évről évre látni a javulást akár a buszok, akár az útburkolatok terén, stb. Sajnos van olyan példa is, amikor azt mondják valamire, hogy akadálymentes, és amikor arra járok, kiderül, hogy nem is. Pl: túlmeredek a rámpa, nincs kulcs, a lépcsőjáróhoz stb. Persze van még, mit fejlődni. :)
Az érzékenyítés egy nagyon jól összerakott dolog. Az emberek teljesen közel kerülhetnek hozzánk. Ezáltal hamar rájönnek, hogy mi is csak ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők.
Tóth Károly
Eddigi utam: 1987-ben, Szegeden születtem, innen kerültem a szüleimtől elválva fel a fővárosba. Addetur Baptista Gimnázium, Szakközépiskola és Speciális Szakiskola gimnáziumának az elvégzése után alapképzésre ELTE Történelem szakára, majd KRE színháztudományi mesterszakára mentem. Hét éve belecsöppentem a modern tánc (kontakt improvizáció) világába Táncánia Együttes berkein belül, amit egyre intenzívebben űzök.
Érdeklődési köreim: zene, olvasás, barátaimmal való együtt lét, kirándulás
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Az érzékenyítő csapatban és a Nem Adom Fel együttes tánckarában vagyok néha.
A sérültségemről pár szó: Pár hónapos koromba egy lejárt szavatosságú védőoltástól lettem mozgássérült.
Az akadálymentesítés Még alakulóban.
A tréningeken jó érzékelni, hogy az emberek látásmódja hogyan formálódik és válik nyitottá pár óra alatt. S én is mindig tanulok, mert különböző felfogásokat ismerhetek meg. S azt is szerettem többek közt, hogy vidám kis csapatban dolgozhatok.
Azért fontos az érzékenyítés: Mert egyrészt ezt követően zökkenő mentesebbé válnak a hétköznapi találkozásaink. Másrészt e világban nem árt befogadóvá válni.
Weér Szabolcs
Eddigi utam: A budapesti siket iskolába jártam, utána középiskolában érettségiztem és szoftver-üzemeltetői végzettséget szereztem. Később siket bibliaiskolába is jártam, ahol keresztény vezetőkènt végeztem. Szakmai végzetségett még filmvágásból is szereztem, azaz utómunka asszisztensként is tanultam. Jelnyelvi oktatói papírt is szereztem. Jelenleg Teológiai főiskolára járok, szociális lelkigondozó szakra, 2. éves hallgató vagyok. Önkéntes munkaként megalapítottam régebben a Jel Tv-t , ahol magyar jelnyelven készítettünk különböző műsorokat hallássérült sorstársaink számára.
Érdeklődési köreim: Szeretek fotózni és filmeket készíteni, videós anyagokat vágni, túrázni, utazni, a Bibliát tanulmányozni.
Az Alapítványon belül ezeket csinálom: Jelnyelvi órákon tanítom a magyar jelnyelvet a munkatársak számára. Tapasztalai szakértőként részt veszek érzékenyítéseken, ahol a hallássérült állomasokat vezetem.
A sérültségemről pár szó: Siket vagyok 8 hónapos korom óta. Hallásmaradványom nincs, ezért hallókészüléket nem szoktam használni. A jelnyelv az anyanyelvem.
Véleményem az akadálymentesítésről: A siketek számára az infokommunikációs akadálymentesítés a legfontosabb. Jelnyelvi tolmácsok munkájára van a leginkább szükségünk. Sajnos kevés jelnyelvi tolmács dolgozik még hazánkban, sokszor hiába rendelünk tolmácsot, nem mindig tudnak biztosítani. Fontos a televízióban történő akadálymentesítés is, de a feliratok általában rosszul követhetőek. Lemaradnak a beszélt szövegtől és nem pontosak. Kevés jelnyelvi tolmácsot alkalmaz a média, sőt inkább úgy fogalmazhatunk, hogy szinte soha.
Azt szeretem a munkámban: Nagyon szeretem a jelnyelvet oktatni, mivel magam is rajongok az anyanyelvemért. Fontosnak tartom az érzékenyítéseket, mert így alkalmam nyílik, hogy a társadalom felé egy megfelelő, valós képet tudjak közvetíteni a siketek világáról, kultúrájukról illetve a mindennapi életükről, ezáltal is segíteni a rólunk kialakult sztereotíp felfogás eltörlését.
Zana Anita
Eddigi utam: Leginkább a mindent látni, tudni, megismerni akarása, a lelkesedés minden iránt, a naiv rácsodálkozás a világra, az emberekre és a kíváncsiságom- ezek a dolgok inspirálnak a munkám során. Dolgoztam újságoknál, innovációs osztályon, voltam már kommunikációs munkatárs és írtam már könyvet is, emellett sok nagysikerű rendezvényt is szerveztem már. Van diplomám: kommunikációt és andragógiát is tanultam. Tréneri végezettségem is van, valamint akadálymentesítési és esélyegyenlőségi kommunikációs szakértő is vagyok.
Érdeklődési köreim: A hobbim a munkám , amit nagyon szeretek. A családommal és a barátaimmal töltőt idő is nagyon fontos számomra. Annál is inkább, mivel családom egyik része több száz, másik része több ezer kilométerre él tőlem, illetve az egyik legjobb barátnőm is messze van Budapesttől, ezért inkább minőségi, mint a mennyiségi együttöltött időt preferáljuk. Még szerencse, hogy ma már van telefon és skype is. Azt gondolom elég jó „szponzorai” vagyunk a telefontársaságoknak. Kedvelem a sportot minden formájában és fajtájában, nagy szurkoló vagyok. Egyik kedvenc helyem a Balaton, és szeretem a könyveket is.
Sérültségemről: Mozgássérült vagyok, koraszülöttként láttam meg a napvilágot. A diagnózisról: Cerebrális paresis (CP)- Agykárosodás utáni rendellenességek. A mozgás rendellenességének típusa az agy sérülésének helyétől függ; a tünetek a sérülés helyétől függően keveredhetnek. A kora gyermekkorban, a születés környékén kialakult formája az infantilis cerebralis paresis vagyis az ICP.
Véleményem az akadálymezesítésről: Úgy gondolom, hogy manapság már inkább egyetemes tervezésről kell beszélnünk. Az egyetemes tervezés röviden: ez az a tervezési mód, amely az emberi különbözőségekből indul ki. Az egyetemes tervezés az utólagos akadálymentesítés helyett az akadályok megelőzésére feleteti a hangsúlyt. Fontosnak tarom a fizikai akadálymentesítés mellett az infokommunikációs akadálymentesítést is.
Munkámban kedvelem: A Nem Adom Fel Alapítványnál a tréning csoport és a rendezvények sikeréért dolgozom, de a Nem Adom Fel Házakba is szívesen járok a hátrányos helyzetű gyerekhez is. Ebből is látszik, hogy munkám igen sokrétű, és pont ez hajt előre nap, mint nap!


Főoldal Az érzékenyítő tréning célja, bemutatása Munkatársaink Szolgáltatásaink Itt jártunk Rólunk mondták Fotógaléria Videógaléria Pályázatok Jogszabályok Kapcsolat Referenciák Tréning beszámolók Plakátok Megrendelőlap
Copyright © 2015-2018. Minden jog fenntartva. by Gergeli