• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Cserényi Zsuzsi és Berki Dávid

Az ember megtanulja, hogy nyisson mások felé. Itt nincs képmutatás. Azt képviseljük, amit hirdetünk. A Nem Adom Fel képvisel engem, én pedig viszont.

Még nem találkoztam velük személyesen, csak a közösségi oldalakon láttam, hallottam róluk. Amikor mondtam, hogy hallássérült vagyok, Dávid egyből megkérdezte: – Hangosan beszéljek, vagy artikuláljak jobban? mit ne mondjak, nagyon meglepődtem. Már az első perctől kezdve megszerettem őket, hiszen kérdeznem sem kellett szinte semmit, meséltek ők magukról, egymás szavába vágva. Egy olyan újabb szerelmespárt ismerhettem meg, akik figyelnek egymásra. Zsuzsi sokszor „megállítja” Dávidot, de finoman, csendesen, Dávid a maga harsányságával pedig védi, óvja, szeretgeti párját.

Hogyan kerültetek az Alapítványhoz, és mi a feladatotok?

Zsuzsi: – Én 1 éve és 3 hónapja dolgozom itt a kávézóban. Balassagyarmaton érettségiztem, és úgy ismerkedtem meg az Alapítvánnyal, hogy a NEMADOMFEL Együttes többször is fellépett a sulimban. De akkor még nem gondoltam, hogy egyszer itt fogok dolgozni. Állást kerestem már 3 hónapja, amikor a gép kidobta a kávézó álláshirdetését. Igaz, 27 éves vagyok, de ez az első igazi, hivatalos munkahelyem. Kávékészítő, szebben kifejezve barista vagyok. Mindenre itt tanítottak meg. Jó helyre kerültem, gyakorlatilag hazajövök ide. Van egy ikertesóm, ő egészséges. Én oxigénhiánnyal születtem, a látásom és a mozgásom nem tökéletes. De én itt nagyon szeretek dolgozni, a munkatársaim, az emberek barátságosak, segítőkészek.

Dávid: – Engem nem vettek fel sehova, se munkahelyekre, se iskolákba. 2017-ig csak azt tudtam, hogy egy fogyatékos, fura alak vagyok. Akkor tudtam meg, hogy Asperger szindrómám van. Ez elit autizmus. Megnyugodtam, amikor meglett a diagnózis, és ott kezdődött az új életem. Önálló életet élek, egyetemre járok, mérnökinformatikai szakra. Középszintű angol nyelvvizsgám van, 3 éves korom óta írok, olvasok, számítógépezek. 2017 augusztusa óta vagyok itt, még abban az évben felköltöztem Pestre Beloianniszról. Sokáig kóstoló voltam az étteremben, és véleményeztem az ételeket. Adminisztrációs munkáim is vannak. Angol-magyar tolmács is vagyok. De a mindenem az a játék. A társasjáték. Az alapítvány fő játékmestere vagyok.

Gondolom itt ismerkedtetek meg? Szerelem volt első látásra?

Dávid: – Zsuzsit már 2018 novembere óta ismerem amióta idekerült, járni viszont később kezdtünk, pontosan 2019. május 14. 20.30-kor. Azt tudni kell rólam, hogy én azokat szeretem, akik szeretnek engem. Zsuzsi a párom, szeretném őt feleségül venni, és vele megöregedni. Nekem ez a kapcsolat egy életre szól. Ő egy őszinte, kedves, szorgalmas, megbízható lány és elviseli az összes hülyeségemet. A fő célom az, hogy őt boldoggá tegyem. Kiegészítjük egymást, ő érti a mögöttes dolgokat is a viselkedésem, reakcióim alapján.

Zsuzsi: – Sokat csalódtam korábban, Dáviddal nem volt könnyű menet. Az első perctől kezdve kedves volt és segítőkész velem. Dávid hangulata szélsőséges. Vannak nehézségek, de ismerem őt, tudom, hogyan reagáljak, viselkedjek vele. Mindketten pánikosok vagyunk. Dávidnál nagyon fontos a napirend, mert, ha az borul, akkor pánik van. De igyekszünk egymásra figyelni, és türelemmel lenni.


Mi az, ami közös bennetek?

Zsuzsi: – Öt iskolába jártam, mert mindenhol bántottak, csúfoltak, vertek, hogy csúnya vagyok, hogy megyek…stb.

Dávid: – Az iskolában bántottak szóval és tettel is. Mindkettőnket kiközösítettek. Velem nem tudtak mit kezdeni.

Zsuzsi: – Például közös a zene iránti rajongásunk. 6 éves korom óta színész szerettem volna lenni, ez nem jött össze. De a zenét imádtam mindig is, most is. Az álmom az volt, hogy megtanuljak gitározni. És Dávid meglepett engem egy gitárral képzeld! Egyik este a kávézóban álltam a pultnál, amikor látom, hogy Dávid mögöttem áll és a háta mögül mosolyogva előhúz egy gitártokot. Csillogó szemmel lelkesen ecsetelte, hogy ebben a gitártokban az én gitárom van, a hangolóm, pengetőm és egy oktatófüzet. És hogy nagyon örülne annak, ha taníthatna engem és együtt játszhatnánk. Így hát Dávid tanít, sokat zenélünk együtt. Neki nagyon jó zenei hallása van.

Mi az álmotok, vágyatok a jövőben?

Dávid: – Hogy boldoggá tegyem Zsuzsit!

Zsuzsi: – Közös élet, közös lakás. Elrendezni a saját életemet, illetve együtt lenni, együtt élni.

Mit jelent nektek a „nemadomfel” lelkület?

Zsuzsi: – Nincs kontaktus az emberek között ebben az elektronikus világban. Itt személyes kapcsolatok, barátságok vannak. Fel tudok nézni és tisztelni olyan embereket, mint például Nagy Kriszta, Szekeres Judit, Sánta Emese, Papp Szabolcs, és a kávézóban mindenki. Lehet sok szürke nap, de ha ide bejövök, lenyugszom. Mindenkinek lehet rossz napja, de mi sosem adjuk fel. Próbáljuk a világot érzékenyíteni. Jó, hogy sokan ismernek és becsülnek minket.

Dávid: – Az ember megtanulja, hogy nyisson mások felé. Itt nincs képmutatás. Azt képviseljük, amit hirdetünk. A Nem Adom Fel képvisel engem, én pedig viszont. Érdekes, hogy a fogyatékossággal élő emberekkel jobban barátkozom, mint az ép emberekkel. Több a szeretet is. Dely Gézából például árad az atyai szeretet. Az ép emberek közül ő az egyik példaképem.

Van kedvenc idézeted, mottód?

Dávid: – Anyukám mindig azt mondta, hogy nem az a dicsőség, ha sosem bukunk el, hanem, ha mindannyiszor talpra tudunk állni.

Zsuzsi:

Az élet egy angolkeringő, Melyet eltáncolsz a sírig. Életed csak attól függ, Hogy Kivel táncolod végig!


Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content