Autizmus Világnap 2020 – Interjú Pataki Pankával

Hogyan éled meg ezt a járványhelyzetet autizmussal élőként?

Eléggé változóan élem meg. Hol jobb, hol rosszabb. Alapvetően jól vagyok, csak nagyon szorongok állandóan.

Mit csinálsz otthon? Mi változott az életedben?

Sok változást nem érzek, korábban is sokat voltam itthon. Ez azonban nem azt jelenti, soha nem is jelentette azt, hogy nem csinálok semmit. Itthonról tanultam a gimiben is, azóta is tanulok mindig valamit. Ami nagy változás, hogy számos olyan programom elmaradt, ami állandóan jelen volt az életemben. Most nincs zenélés Annával, nincs neurofeedback Zsanival, nincs Berzsenyisekkel dráma csütörtökönként, nem járok futárkodni csütörtök délelőtt… és nincs mise vasárnap, csak online, és nincs utána Premier Kultcafé sem… De most ez van, elfogadom.

Mire jut több időd? Mire figyelsz jobban?

Több idő van együtt lenni, én ezt nagyon szeretem. Sokkal többet tudunk együtt olvasni, beszélgetni. Van bennem egy erős félelem, aggódom nagyon jóanyámért, bár agyilag pontosan tudom, hogy nincs alapja, és azt is, hogy most a létező legrosszabb a félelem. Ezért arra figyelek nagyon, hogy a saját szorongásomat, idegességemet minél jobban tudjam kontrollálni. Ez a legtöbb, amit én most hozzá tudok tenni a helyzet elviseléséhez.

Mi ad neked erőt, hogy elviseld ezeket a napokat?

Sok megtartó rítusom van, hál’ Istennek. Minden reggel megcsinálom jóanyámmal a gyógyító kódot és az autogén tréninget. Minden nap kimegyek két órát rollerezni. Rengeteg zenét hallgatok, táncolok, amennyit csak tudok. Sok, nagyon sok jó könyvet olvas nekem jóanyám, ezekből rengeteg erőt merítek. És nagyon sokat imádkozom, sokkal többet, mint eddig. Most valahogy megváltozott az Istenhez fűződő kapcsolatom, eddig is nagyon jó volt, de most erősebb még inkább. Sokszor mondtam, írtam már, baromi szerencsés vagyok, a családom, okosságom, Istenhitem miatt. Most ez védő erőként működik.

Interjút készítette: Dubniczki Csilla