Autizmus Világnap 2020 – Interjú Pék Anitával

Az Autizmus Világnap alkalmából ezen a héten minden nap egy autizmussal élő kollégánkkal beszélgetünk arról, hogyan éli meg a jelenlegi vírusjárvánnyal és kijárási korlátozással kapcsolatos élethelyzetet.

Autizmussal élőként, hogyan éled meg ezt a járványhelyzetet?

A családommal élek, kertes házban: Apám, anyám, bátyóm, sógornőm, és két unokahúgom. Mindannyian segítenek rajtam, ha olyan probléma adódik, amiben bizonytalan vagyok, és kellőképpen összezavaródó hangulatban érzem magam. Szavamra mondom hozzászoktam, amit mondtak a TV-ben, hogy mindenki maradjon otthon és ez ügyben komoly háborút kellett vele vívni az egészségem érdekében, hogy ezt a SZABÁLYT be is tartsam.

Mit csinálsz, hogyan osztod be az idődet? Mi változott a korábbi életedhez képest? Mi hiányzik a legjobban?

Kedvem van eljátszani a gyerekekkel, több időm van rajzfilmeket nézni, gyakorolni szintetizátoron vagy furulyázni, és segíteni anyámnak vagy apámnak a házimunkákban. Hiányoznak azok a hétvégi programok, ahol részt szoktam venni: kvíz játékokban, rádiós műsorokban szerepelni, sportolni, japán kultúrai eseményekre elmenni, de főleg anime-s eseményekre. Rengeteg hazai sztárt és kevés külföldit is gyűjtöttem az elmúlt évek során, de a világjárvány miatt szünetet kell tartanom. A legfontosabb hiányérzettem a kórus! Nagyon sokszor jutnak eszembe azok az emberek, akik segítettek engem megerősíteni. Schmélné Papp Ági nagyon jó kórusvezető, gyakran vezényel olyan dalokat, amiket éneklünk és fontosak. Ritkán látnak furulyázni és énekelni engem, mégis fejlődőképes vagyok. Most digitálisan tartom a kapcsolatot velük. Remélem, viszont látom őket a járvány után

A normális hétköznapokon reggel dolgozom a zuglói kefegyárba 4 órában, délután meg otthon vagyok. Délutáni pihenés után jógázom vagy tornázom.

Mi ad erőt a mindennapokban, hogyan tudod átvészelni ezeket a napokat?

Anyám sokszor támogat engem, ha elkeseredek vagy mérges vagyok a mai problémáért. Bele kell törődnöm, hogy milyen ha ,,szobafogságban” élnék. Kicsit ijesztő, mert mindig bennem van egy vészcsengő, de nem szabad átengednem magam a gonosz szellemeknek. Apám sokszor azt mondogatja, hogy túl leszünk rajta. Szomorú és félelmetes. Az idő mindent megold.

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content