• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Önkénteseink: Interjú Fazekas Istvánnal

Sokan vagyunk, sokfélék. De ha van egy jó csapat, egy jó közösség, és egy közös szemléletmód, akkor ragaszkodunk hozzá. Sorozatunkban most olyan önkénteseket mutatunk be, akik hosszú évek óta részt vesznek az Alapítvány életében, rendezvényeken, fellépéseken mindig ott vannak. Nélkülük szegényebbek lennénk, hiszen már ők is meghatározó szereplői lettek az Alapítvány életének. Ők az ÖNKÉNTESEK. Így nagybetűvel. Bár a legtöbb önkéntes a női nemet képviseli, azért vannak kivételek. Mint a mostani interjú alanyom, Fazekas István.

Csilla: Kérlek, mesélj pár szót magadról!

István: Fazekas István vagyok 44 éves Pécsen élek. Végzettségem szerint informatikus vagyok, de nem a szakmámban dolgozom. Főiskolásként ismertem meg a jelenlegi munkahelyemet a pécsi KEREK VILÁG ALAPÍTVÁNYT, ahol a főiskola elvégzése óta dolgozom, mint kommunikációs vezető. Alapítványunk halmozottan sérült gyermekek oktatásával foglalkozik és sérült felnőtt korú személyeknek nappali ellátást nyújt.

Csilla: Hogyan kerültél kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal és lettél önkéntes?

István: Még 2013-as év elején a Nem Adom Fel Alapítvány három napos bentlakásos tréninget tartott, ahol a munkahelyem jóvoltából részt vehettem. A tréning során volt szerencsém megismerkedni többek közt Papp Szabolccsal, Dely Gézával és Rékával, és sok más munkatárssal, akik mind nagy hatással voltak rám. Réka a tréning végén meghívott a nyári táborba, mint önkéntest. Az első tábor fantasztikus élmény volt nagyon tetszett eleve, hogy nem „hagyományos” módon épek táboroztatták a sérülteket, hanem a tábornak maguk a sérültek is aktív résztvevői. Nagyon tetszet ez a progresszív haladó szemlélet, ahogy a sérült emberekről gondolkodik az alapítvány, és nagyon sok hasonlóságot mutat az én munkahelyemmel.

Csilla: Milyen feladatokban, munkákban vettél/veszel részt szívesen?

István: A tábortól kezdve igyekeztem minden programon részt venni, ezek közül kiemelném a szendrőládi, pándi gyerekprogramot, ami különösen sokat adott nekem. Igyekszem minden önkéntes programon részt venni, mert nagyon szeretek a csapattal együtt lenni. Ez egy nagyon sokszínű csapat tele érdekes és jó szándékú emberekkel.

Csilla: Mi az önkéntesség szépsége, nehézsége? Miért jó önkéntesnek lenni?

István: Úgy gondolom, hogy az önkéntesség kétirányú folyamat: próbálok hozzájárulni a jó ügyekhez és közben én is kapok. Az önkéntesség velejárója a közösség. Valahol hallottam, amit magam is osztok, hogy az ember minél több közösséghez tartozik, annál gazdagabb. Számomra a közösségek nagyon fontosak, mert ezek tudnak szerintem felépíteni egy egészségesebb társadalmat és hozzájárulni egy boldogabb emberi léthez.

Csilla: Most a járvány idején mivel töltöd a napjaidat?

István: Hazaköltöztem szüleimhez, és itthon élek velük együtt kertészkedünk, sokat olvasok és tévézek.

Csilla: Mi a terved akkora, ha vége ennek az egésznek?

István: Nagyon várom az új munkába állást, hogy újra a mindennapi, megszokott életemet tudjam élni.


Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content