• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Önkénteseink: Interjú Füzesi Szilvivel

Szilvi is egy olyan ember az Alapítványnál, akit mindenki ismer és szeret. Eddig akárhol voltam rendezvényen, koncerten, eseményen, ő mindenhol ott volt. Vagy munkatársként, vagy egyes feladatokban önkéntesként. Elsősorban a NEMADOMFEL Együttes egyik legfontosabb személyi segítője. Hat éve vesz részt az alapítvány életében. Ez elég hosszú időnek számít. Jó vele beszélgetni, együtt nevetni, neki pedig az együttes a második családja.

Csilla: Hogyan kerültél kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal?

Szilvi: 2014-ben, a Népligetben volt egy egész napos kitelepülése az Alapítványnak. Ott találkoztam először az Együttessel és a Kórussal. Az élmény olyan megható, megrázó, meghatározó volt, hogy akkor eldöntöttem, szeretnék idetartozni és elkezdtem önkénteskedni. Az akkori munkám mellett, amikor csak tehettem mentem segíteni különböző rendezvényekre, érzékenyítő tréningre. Így ismertem meg egyre több területén az alapítványt és a munkatársakat. 2017-ben kerültem napi kapcsolatba a kávézóval, ahová azon a tavaszon felvettek. Körülbelül egy évig dolgoztam ott, aztán átkerültem a Tréning csapathoz. Onnan vitt az utam végül az Együtteshez, hiszen az alapítványi munkáim mellett is ahová csak lehetett, kísértem őket.

Füzesi Szilvia - Never Give Up Volunteering


Csilla: Mi a feladatod, milyen “munkákban” veszel részt szívesen? Mit jelent neked a “nemadomfel” lelkület?

Szilvi: Jelenlegi feladatom az Együttes énekeseinek segítése. Amikor koncertre megyünk, minden apró, hétköznapi tevékenységükben mellettük lenni, támogatni, segíteni őket. Vannak feladataim a Sziget Fesztiválon, a NEM ADOM FEL Táborban, a Világnyitók – Jobb velünk a világ! – rendezvényen és élelmiszergyűjtésben. A „nemadomfel” lelkület számomra abban rejlik, hogy elfogadjuk egymást pont úgy, ahogy vagyunk és mindenki úgy jó, ahogy van.

Csilla: Te olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy önkéntesként és munkatársként is vannak tapasztalataid. Szerinted mi az önkéntesség szépsége?

Szilvi: Az önkéntesség szépsége abban rejlik, hogy miközben segítünk, úgy ahogy mi tudunk, ahogy tőlünk telik, ezáltal hasznosnak érezhetjük magunkat, ám sokkal többet kapunk mi magunk, sokkal gazdagabbak leszünk a rengeteg élmény átélésével, új emberek megismerésével.

Csilla: Most a járvány idején, hogy nincsenek rendezvények, mivel töltöd a napjaidat? Mi hiányzik, mire jut több időd?

Szilvi: Mivel, gyakorlatilag nem megyek sehová – Piliscsabán élek -, a napjaim leginkább házimunkával telnek. A családtagjaim dolgoznak, így ez szinte most csak rám hárul. Több időm jut új recepteket keresgélni és olyan ételeket, süteményeket elkészíteni, amiket eddig nem próbáltam. Sok év után újra van kis konyhakertem is. Nagyon hiányoznak a munkatársaim! Nekem ők a másik családom, főként mióta az elmúlt évben elvesztettem a szüleimet. Az is ezt mutatja, hogy az együttes frontemberétől, Zakál Zolitól becenevet is kaptam: Flontmama. Anyák napján pedig felköszöntöttek, ami nagyon meglepő, ugyanakkor végtelenül megtisztelő volt számomra.

Never Give Up Volunteering


Csilla: Mi a terved, ha túl leszünk ezen az egészen?

Szilvi: Szeretném, ha újra visszatérne az élet a rendes kerékvágásba, ahol átölelhetjük egymást, mikor találkozunk, vagy beülhetünk valahová egy jó adag sült krumpli társaságában, hogy könnyezve nevessünk egy jó beszélgetés közben, vagy épp teli torokból énekeljük a kedvenc dalainkat a koncerteken.

Csilla: Mit üzensz azoknak, akik még csak tervezik, hogy önkéntesek legyenek, vagy közösségi szolgálatot teljesítsenek fogyatékossággal élő ember mellett?

Szilvi: Azt üzenem, hogy ne tétovázzanak! Vágjanak bele minél előbb, hiszen életre szóló élményekkel lesznek gazdagabbak és a különböző élethelyzetek megismerésével önmagukat is fejleszteni tudják, sokkal inkább elfogadóbbá válnak.

Füzesi Szilvi - önkéntes munka
Zakál Zoltán (ZZ) és Füzesi Szilvia


Csilla: Van-e kedvenc mottód, idézeted, ami jellemzi az életedet, téged? Vagy egy jó sztorid az itt töltött éveidből?

Szilvi: Az egyik legemlékezetesebb élményem egy Rechab Critical Mass rendezvényhez kötődik. Történt ugyanis, hogy a Margitszigeten működő Limbó hintó kölcsönző tulajdonosa felajánlott néhány járművet a felvonulásra, hogy azzal szállítsuk azokat a személyeket, akik mozgásukban korlátozottak, vagy nehezükre esne a tömegben közlekedni. Így történt, hogy teljesen legálisan, kitekertünk a Margitszigetről egészen a Clark Ádám térig. Onnan indult a tömeg át a Lánchídon, az Erzsébet térre. A végén pedig vissza kellett vinnünk a limbó hintókat a telephelyre. Fantasztikus volt az a nap, örülök, hogy a részese lehettem!

A mottóim, jelszavaim pedig a következők: mosolyogni, ölelni, szeretni.

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content