Interjú Szinai Tomival

Csilla: Sokan ismernek már téged, hiszen a fellépéseken találkoznak veled a rajongók. Akik nem ismernek, mit tudhatnak meg rólad?

Tomi: Szinai Tamás vagyok, Tomi. A Fekete István (kisegítő) Általános Iskolában végeztem. Halmozottan sérült vagyok, mind mozgásban és látásban is. Sajnos a csökkent látásomat 18 évesen állapították meg, csupán 10 százalékos a látásom.

Csilla: Hogyan kerültél a Nem Adom Fel Alapítványhoz?

Tomi: Igazából a NEMADOMFEL Együttes oszlopos tagja vagyok 1998-tól, és egyben a névadója is. Így a feladatom a fellépések, turnék, az éneklés.

Csilla: Most a járvány idején hogyan, mivel töltöd a napjaidat otthon?

Tomi: Olvasok, zenét hallgatok, csinálom a napi tornagyakorlataimat, meseterápián veszek részt… megfogalmazom a gondolataimat, és a rajzaimat elküldöm a tanárnőnek, Pechán Eszternek, így a művészetterápiás foglalkozásom is megvan. A napjaim része a Biblia hallgatása. Meditálok mindennap, most online is meditálok, sokat pihenek a karantén miatt. Tévét nézek. Segítek Anyunak a házimunkában, mint tisztasági dolgok feltöltése, sütik keverése, pogácsa szaggatása. Minden nap van valami feladat itthon is.

Csilla: Mi hiányzik a korábbi, megszokott életedhez képest?

Tomi: A közösségek, a fellépések, az edzés a Suhanj fitneszben, ahova Anyuval járok. Hiányoznak a színházi és komolyzenei koncertek. Igaz, hogy online is lehet nézni és hallgatni, de az az igazi, amikor ott lehetek egy-egy előadáson. Hiányoznak a Kávézóban a programok, és most legjobban a nyaralások. És természetesen a BARÁTOK!

Csilla: Mi ad erőt, hogy átvészeld ezt az időszakot?

Tomi: A HITEM!

Csilla: Mit tervezel, miután vége ennek az egésznek?

Tomi: Szeretnénk részt venni táborokban, és egyéb közösségi nyaralásokon. Szeretném a számítógép rejtelmeit jobban elsajátítani. Szeretek énekelni. Szeretek tájékozódni, minden érdekel.

Csilla: Kedvenc idézeted, mottód?

Tomi: Soha nem adom fel és a hitem ebben segít! Két szó: ELFOGADÁS és SZERETET.

Szöveg: Dubniczki Csilla