Németh Yoco – Autizmussal élőként a Koronavírus idején

Autizmussal élőként, hogyan éled meg ezt a járványhelyzetet?

Mindig is tartottam az ilyen nagy járványoktól, veszélyétől és kihatásától. Nap, mint nap aggódom idős családtagjaimért, elsősorban nagyszüleimért, akik koruk miatt leginkább ki vannak téve a járvány veszélyének. Bánt, hogy azok a rokonaim, barátaim, akikkel amúgy is ritkábban találkozom, most még inkább nem fogok jó ideig. Mikor figyelem világszerte az eseményeket, a válságos helyzeteket, az embereket, eszembe jut Francois Fénelon idézete, miszerint “Minden háború polgárháború, mert minden ember testvér”. Úgy vélem ez most az igazi háború, ahol a világ embereinek figyelmességüket és türelmüket megőrizve győzhetik le a járványt.

Mit csinálsz otthon, hogyan osztod be az idődet, a teendőket? Mi változott a korábbi, rendes életedhez képest?

A hétköznapok nagy részét a munkámmal, időnként némi házimunkával töltöm. Mivel korábban is már dolgoztam itthonról hosszabb ideig, ezért nem szokatlan számomra, ám a mostani helyzettel ellentétben akkor a munkám mellett nyugodtan mehettem el itthonról ha a helyzet, vagy egy program úgy hozta. Jelenlegi helyzetben viszont ez a hosszútávú bezártság meglehetősen lelombozó számomra.

Mi az, amire most több időd van, de eddig nem volt? Mire figyelsz jobban?

Az utóbbi időben meglehetősen kedvet kaptam a regény olvasáshoz, ám a munkám miatt nem sok időm jutott rá, most viszont ezt bepótolhatom. Amire a legjobban figyelek, hogy tartsam a lelket a családomban, akiket monetáris és lelki szempontból szintén megvisel a járványhelyzet.

Mi ad erőt a mindennapokban, hogyan tudod átvészelni ezeket a napokat?

Elsősorban a családom, valamint a barátok, kollégák, akik segítenek felvillanyozni napjaimat. És ha szabad megjegyeznem, miszerint minden rosszban van valami jó: a sok sínylődés után látni a természet felépülését.

Az interjút Dubniczki Csilla kolléganőnk készítette.