Káló Dzsenifer – Lelkes, csupa mosoly „nemadomfeles”

"Élmény volt mikor megláttak a gyerekek és rohantak oda hozzám, pusziltak, ölelgettek, nagyon tudnak szeretni!"

A debreceni NEM ADOM FEL „Fesztivál” Táborban találkoztunk személyesen először. Egy csupa mosoly lányt ismertem meg, aki egy percig sem tud nyugton maradni, imádja a kisebbeket, fontos számára a szeretet kinyilvánítása, egy jó szó, egy baráti ölelés. De a szemében egy kis huncutság is ott van… Kíváncsi voltam, milyen ember is ő, mint régi „nemadomfeles”.


Dzseni: 10-évvel ezelőtt Szendrőládon épült meg az első “Nemadomfel Ház” ahová hátrányos helyzetű gyerekeket vettek fel. Én 7 éves voltam mikor oda kerültem. Sok mindenre megtanítottak minket: tiszteletre, köszönni, imádkozni, írni, olvasni, számolni, énekelni, táncolni és még sorolhatnám mennyi mindenre. Páran voltunk külföldön is “repülővel”, ami nekünk óriási élmény volt. Svájcban voltunk először, talán 10 éves lehettem akkor, és mint egy csoda, annyira hihetetlen volt ez az egész. 13 évesen az Alapítvánnyal Dániába is utazhattam, soha nem gondoltam volna, hogy én ezekre a helyekre valaha is eljutok.

Csilla: Most már te is lassan felnőttél, jársz még a Házba vissza? Látogatóba? Önkénteskedni? Segíteni?

Dzseni: Nekem felejthetetlen mindaz, amit ott kaptam, és ahova eljutottam. Tíz éve, hogy itt vagyok, és még nagyon sokáig szeretnék maradni.

Csilla: Nyáron Erdélyben jártál önkéntesként. Hogyan kerültél oda? Milyen élményekkel tértél haza?

Dzseni: Idén márciusban voltunk Erdélyben turnén az Együttessel, sok helyen felléptünk, utoljára Déván adtunk koncertet a Szent Ferenc Alapítványnál. Két hétig voltam Déván. Az első héten a konyhán segítettem főzni, meg minden más munkában részt vettem. Nagyon szeretek konyhán dolgozni és örültem, hogy ezt a feladatot kaptam! A második héten kaptam 5 kisebb gyermeket, akikről én gondoskodtam. Minden percet imádtam velük! Nagyon szeretem a gyerekeket! Őket is a szívembe zártam. Rengeteg szeretetet kaptam ott Déván. Élmény volt mikor megláttak a gyerekek és rohantak oda hozzám, pusziltak, ölelgettek, nagyon tudnak szeretni! Próbáltam viszonozni amennyire csak lehetett.


Csilla: A debreceni tábor után mivel töltöd majd a napjaid?

Dzseni: Kezdődik a suli. Idén sikerült szakmát szereznem, női szabó lettem. Szeretném letenni az érettségit, ami két év lesz, és ha sikerülne, akkor jogosítványt szerezni. De még emellett ott van a zene, a tánc, és a fotózás is, mint hobbi és szenvedély.


Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content