• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Önkénteseink: Interjú Czakó Gabival

Egy civil szervezet életében nagyon fontos szerepe van az önkénteseknek. Ők azok, akik évek óta részt vesznek Alapítványunk kisebb-nagyobb rendezvényein, programjain, ott voltak a Nick Vujicic előadásokon, a Sziget Fesztiválon. Zánkán az Erzsébet táborokban, az együttes koncertjein, a decemberi Jobb Velünk a Világ gálán. Ők azok, akik önzetlenül segítenek, szinte már családtagnak számítanak. Vajon hogyan válik bárki is hűséges csapattaggá? Mi motiválja? Arra voltunk kíváncsiak, hogy a járvány idején mit csinálnak, amikor sorra maradnak el rendezvényeink. Czakó Gabi az Alapítvány önkénteseinek koordinátorát kérdeztem.

Csilla: Igaz, hogy sokszor összefutottunk már, de keveset tudok Rólad. Mesélnél pár szót magadról?

Gabi: Szlovákiában születtem, félig magyar, félig szlovák családban. Nagy kincsnek tartom azt, hogy rögtön két kultúrával is megismerkedhettem gyerekkoromban és részesének érezhetem magam mai napig. Nem volt ez mindig így, de ma már nagyon büszke vagyok erre és a palóc tájszólásomra is. Általános iskolában elkezdtem dadogni, emiatt rengeteg gátlás alakult ki bennem, szégyelltem. Azóta sokat fejlődtem egy kedves logopédus tanácsainak köszönhetően, de még mindig fennmaradt egy bizonyos “blokk”, ami különböző helyzetekben megnehezíti a dolgomat. Akik nem ismernek, azok szerencsére csak annyit látnak belőle, hogy ‘őő’-zök, “izézek” és a kezeimmel rengeteget gesztikulálok. Sajnos ezzel még mai napig küzdök, de sok vicces helyzetben volt részem ennek köszönhetően. Életem meghatározó része, hogy mindig a segítő szakmák felé kacsintgattam, szerettem volna óvodapedagógus, pszichológus, állatorvos lenni. Egy alkalommal kitaláltam, hogy logopédus szeretnék lenni, erős volt bennem a késztetés hogy segítsek a sorstársaknak. Aztán a gimnáziumi éveim alatt találkoztam a NAF-fal és onnantól kezdve biztos volt, hogy gyógypedagógus leszek, ott lehet logopédia szakon tanulni. Aztán átíródott a történet és végül értelmileg akadályozottak és hallássérültek szakirányon tanulok a Bárczin. Remélhetőleg fél év múlva diplomás gyógypedagógus leszek. Ehhez hozzátartozik a szakdolgozati munkám is, amire azért vagyok nagyon büszke mert Szalay Anna Lillával csinálom együtt, aki a participatív kutatótársam ebben a folyamatban, tehát egyenlő kutatótársak vagyunk a folyamatban, ő az aki véleményezi, bírálja a munkát. Azt gondolom, hogy a “Semmit rólunk, nélkülünk” elv alapján kötelezően fontos bevonni az élet minden területébe a fogyatékossággal élő személyeket, és nem is értem, hogy lehet az, hogy mai napig kihagyjuk őket azokból, amelyek róluk szólnak, azért is írom így a szakdolgozatom.

Czakó Gabi - Nem Adom Fel Alapítvány Önkéntes koordinátor

Csilla: Hogyan kerültél kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal? Hogyan lettél önkéntes, majd önkéntes koordinátor?

Gabi: Gyerekkoromban sok időt töltöttünk Baján és egy ilyen alkalommal találkoztunk egy kerekesszékes férfival, gyönyörű feleségével és aranyos kicsi lányukkal. Nem az volt a furcsa, hogy kerekesszékes, hanem az, hogy nagyon ismerős volt nekünk valahonnan. Hamar kiderült, hogy egy egri X-faktor koncert után találkoztunk. ( Abban az évben a NEMADOMFEL Együttes együtt turnézott az X-faktor versenyzőivel.) Ő volt Papp Szabolcs, az Alapítvány szóvivője. Ekkor felgyorsultak az események, telefonszámot cseréltünk, kettőt pislogtam és máris egy Arénás NEMADOMFEL koncerten, majd Nick Vujicic első magyarországi előadásán és egy rakacanszendi falunapon találtam magam. Mindeközben Szabi engem erősen csalogatott a NEMADOMFEL Táborba is önkéntesnek. Akkoriban nem volt divat az önkéntesség szülőföldemen, így fogalmam nem volt mit jelent ez és azt gondoltam, hogy ez egy olyan hivatás, mint amikor valaki orvossá, ügyvéddé, pedagógussá válik és az “önkéntes egyetemre” kell majd mennem és nem lehet belőlem állatorvos (mert akkor azt hiszem épp az akartam lenni). Ma már biztos vagyok benne, hogy az önkéntesség tényleg egy életre szóló hivatás és egyáltalán nem bántam meg, hogy aztán végül megnéztem, hogy “mi fán terem ez az önkéntesség?” 🙂

Meghatározó volt az a pillanat, amikor 2013-as Nick előadáson láttam, hogy a fehér galléros pólós önkéntesek milyen széles mosollyal, örömmel tesznek-vesznek, akkor döntöttem úgy, hogy mégiscsak adok egy esélyt magamnak és a NEMADOMFEL Tábornak. Soha nem felejtem el az első táboromat sem, az izgulós állapotot a megérkezéskor (és ezt azóta is átélem minden évben) az önkéntes lányok faházikóját, Kati mamával való első találkozásom és azt, amikor az első áhítaton egy szendrőládi férfi mellettem, mosolyogva nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg imádkozás alatt. Az egész tábort úgy éltem meg, hogy minden második nap sírtam, mert átjárt valami furcsa meleg érzés, amit azt hiszem most már “nemadomfel lelkület”-ként azonosítok be. Önkéntes éveim alatt rengeteget tanultam mindkét önkéntes koordinátortól, akiknek iszonyú hálás vagyok azért, hogy befogadtak, elfogadtak, bátorítottak és tudtuk nélkül is tanítottak erre-arra. Azt hiszem ennek köszönhető, hogy 2016-ban, bátorkodtam én is beadni az önkéntes koordinátori pályázatot.

Csilla: Mi a feladatod, milyen “munkákban” veszel részt szívesen?

Gabi: Az Alapítványnál az önkéntesekkel való munkán kívül részt vettem már táborszervezésben, egy-egy külföldi projekt lebonyolításában, NEVER GIVE UP Showban, segédkeztem pár turnén, a mai napig nagyon szeretek besegíteni szemléletformáló tréningeken, értékesnek tartom a SZIGET Fesztiválon a szemléletformáló csapat és az önkéntesek együttműködésének munkáját, illetve a Léleköntő munkájába is becsatlakoztam egy rövid időre a járvány kitörése előtt. És hát itt-ott kipróbálom magam, nyitott vagyok a kreatív, izgalmas munkára! Azt hiszem mind közül az egyik legnagyobb hatással rám egy portugáliai út volt, ahová páran az Alapítványtól volt lehetőségünk kiutazni, és ez a csapat annyira jól összecsiszolódott, hogy azóta is igyekszünk tartani a kapcsolatot! Nekem a “nemadomfel lelkület” az, amit az egész interjú alatt többször is megemlítettem már, hogy különböző élethelyzetű emberek együtt szeretetet sugároznak a világba, bátorítják egymást és “nem adják fel”.

Czakó Gabi - Nem Adom Fel Alapítvány Önkéntes koordinátor

Csilla: Mi az önkéntesség szépsége, vagy nehézsége?

Gabi: Szerintem az önkéntesség egy nagyon hálás dolog, mert olyan emberekkel dolgozhatsz együtt, akikkel ugyanúgy elhivatottak vagytok egy ügy iránt és nálunk az az izgalmas benne, hogy különböző élethelyzetű személyekkel dolgozhatok együtt. Jó rácsodálkozni a legtöbb programon arra, hogy egy csapatként teszi a dolgát a multicégnél dolgozó, a hátrányos helyzetű fiatal, a fogyatékossággal élő személy, a gimnazista vagy egyetemista, a nyugdíjas házaspár és a 3 gyermekes anyuka. Csorba Nóri, korábbi önkéntes koordinátor szavaival élve “hegyeket lehet együtt mozdítani”, ha a NEM ADOM FEL Önkéntesek összeállnak!

Csilla: Most a járvány idején, hogy nincsenek rendezvények, mivel töltöd a napjaidat? Mi hiányzik, mire figyelsz jobban? Mire jut több/kevesebb időd? Ilyenkor mit csinálnak az önkéntesek?

Gabi: Én nagyon élvezem ezt a karantén helyzetet, mert haza tudtam jönni a családomhoz, rengeteget kutyázhatok, bármikor jógázhatok vagy futhatok egyet és olyan dolgokat csinálhatok, amikre eddig nem jutott idő. Természetesen mostanában kezd egyre jobban hiányozni a pesti zsongás, a barátaim, a Duna, a Gellért hegy, de nagyon örülök, hogy kaptam egy kicsi időt magamra és végre először sok-sok év után kipihenem magam. Szerintem azzal az érzéssel nem vagyok egyedül, hogy elkezdtem jobban odafigyelni a környezetemre, felfedeztem, hogy milyen jó kint olvasni az erkélyünkön, milyen jól tud esni egy kis szieszta ebéd után egy finom teával, végre elkezdtem megtanulni azt is, hogy mire van szüksége a testemnek és lelkemnek. Nemrég gondolkodtam el azon, hogy tavasszal be kellene indítani valamilyen önkéntes találkozást kéthavonta/havonta és mivel közbeszólt a járvány, átvittük online térbe, így alakult meg az ÖNKÉNTES ONLINETALI. Online szoktunk találkozni minden pénteken és meghívunk egy vendéget, akin keresztül kicsit jobban meg tudjuk ismerni az Alapítvány tevékenységét. De tervezünk még a kedves kollégáimmal és pár lelkes önkéntessel egy-egy izgalmas programot az online térben.

Csilla: Mi a terved a járványhelyzet után?

Gabi: Odáig nem gondolkodtam még el. 🙂 Az az alapszabály most nálam a karantén ideje alatt, hogy ne tervezzek nagyon előre, hanem éljem meg a jelen pillanatait. De az biztos, hogy ha vége, “szétölelgetem” azokat a szeretteimet, akikkel rég találkoztam, vagy akikkel csak maszkban 2 méter távolságban tudunk beszélgetni. Mert az ölelés is milyen értékes dolog, nem?

Csilla: Mit üzensz azoknak, akik még csak tervezik, hogy közösségi szolgálatot teljesítsenek vagy önkéntesek legyenek?

Gabi: Azt üzenem nekik, hogy ne féljenek belevágni, mert abszolút semmit nem veszíthetnek egy e-mail írással, vagy egy Messenger üzenettel! Én nagyon szívesen segítek nekik megtalálni azt a területet, ahol ki tudnak teljesedni, ami a személyiségükhöz, szupererejükhöz a legjobban illik! Mert én azt gondolom, hogy minden önkéntes, akivel kapcsolatba kerülünk, és akivel más szervezetek, alapítványok kapcsolatba kerülnek, különböző szupererőkkel rendelkeznek. Az a jó hírem van nekik és ezt büszkeséggel mondom, hogy a mi önkéntes csapatunkban tényleg nincs kizáró tényező, különböző élethelyzetből érkező személyeket nagy szeretettel várunk, akik szívesen segítenék az Alapítvány különböző tevékenységeit, programjait.

Czakó Gabi - Nem Adom Fel Alapítvány Önkéntes koordinátor

Csilla: Kedvenc gondolatod, mottód, idézeted van-e, ami kifejezi az életedet, gondolkodásodat?

Gabi: Minden ember egy kis bőrönddel érkezik a világba és ő dönti el, hogy mivel tölti meg azt. Nem könnyű, de igyekszem e szerint élni, és kidobálni a bőröndömből azokat köveket, amelyek lehúznak és hátráltatnak abban, hogy továbbrepkedjek az élet kék egén, ugyanakkor azt gondolom, hogy van, amikor azok a kövek okkal kerültek a bőröndünkbe. És ezzel együtt mindig igyekszem bízni abban, hogy minden úgy fog történni, ahogy történnie kell.



Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content