Paulik Feco – A fejjel festő életművész

Mottóm: Előre kell nézni, nem hátra tekintgetni, előre kell menni, soha se hátra. És soha nem adom fel!
Fotó: Paulik Zsuzsa


Egyik nap posztolta valaki a szegedi Nem Adom Fel csapatból, hogy Paulik Feco szerepelni fog Bagdi Bella Élni jöttem c. videó klipjében. Bella szerint ő példakép: „Az erősségeire építve az életét, maximálisan kihozza belőle a legtöbbet és a legjobbat: bár a kezeit nem tudja használni, mégis csodálatot kiváltó tehetséges festőművész, beszélni nem tud, mégis imádja az embereket és mindenkivel megtalálja a módját, hogy kommunikáljon, járni nem tud, de kerekesszékével mindenhol ott van, ahová el szeretne jutni. Ha kell, elmegy szórakozni este egyedül és az emberek imádják a társaságát, mert sugárzik belőle az életrevalóság.” Ezek után tényleg kíváncsi lettem rá, és minden létezőt elolvastam róla a neten. Magáról azt írja, hogy nem egy átlagos ember. Hát hogyan is lenne az, ha akadályozottsága ellenére is mindent bátran kipróbál, vagyis ÉL és ÉLVEZI az ÉLETET, és BOLDOG, ami kevés ép emberről mondható el.


Csilla: Milyen akadályozottsággal élsz?
Fecó: Mozgássérült vagyok, állal irányítós elektromos kocsival közlekedek, betűtáblával és fejpálcával kommunikálok. Oxigénhiánnyal születtem, túlmozgásos vagyok. Igaz, hogy a kívülálló csak azt látja, hogy kalimpálok a végtagjaimmal, és artikulálatlan hangokat adok ki, de mindent hallok és értek és a betűtáblával válaszolok is.

Csilla: Mit érdemes tudni rólad?
Fecó: 25 éves vagyok, Orosházán élek, de Budapesten tanultam ovitól egészen gimi végiig, aztán haza kellett jönni, mert a lakhatást nem sikerült megoldani. Jó lett volna továbbtanulni, de ez nem jött össze. A hobbim a festés, 8 évesen kezdtem el, és több kiállítást tudhatok a hátam mögött. A festményeken keresztül megelevenedik kezem, lábam, és sok-sok dolgot tudok közölni embertársaimmal, a gondolataimat és az érzelmeimet. Szeretek koncertre járni, utazni, könnyebb lenne azt elmondani, hogy mit nem szeretek, mert abból kevés van  Szeretem belevetni magam az élet sűrűjébe…

Csilla: Hogyan kerültél a Nem Adom Fel Alapítványhoz?
Fecó: Úgy kerültem a NAF-ba, hogy egyik nyáron volt Orosházán egy futás és Papp Szabiék (Alapítvány szóvivője) is eljöttek rá. Szabi nagyon közvetlen volt velem, bevont a programokba és a végén megadta az elérhetőségét, mondta, hogy ha szeretnék munkát, akkor írjak neki. Nemsokára rá is írtam, mert úgy gondoltam, hogy hátha… és szerencsés módon felvettek a szegedi csapatba, mint tapasztalati szakértőt.

Csilla: Mit jelent neked a “nemadomfel” lelkület?
Fecó: Erős összetartást, egyenlőséget, vidámságot, barátokat, azt hogy bátran lehetek önmagam.

Csilla: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Fecó: A legfőbb tervem, hogy fel tudjam építtetni a műtermem, ami egyben a lakrészem is lenne. Most kezdtem el tervezni egy olyan bicajt, amire az elektromos kocsival rá lehet állni, és lábbal tekerős. Na persze az is, hogy az embereknek megmutassam, hogy így is lehet boldogan élni.

Csilla: Van-e példaképed, kedvenc idézeted, mottód, ami rád jellemző, illetve
az életedre?

Fecó: Tóth Karcsi az első példaképem, mert hasonló állapodban van, mint én, és amit elképzel, azt bármi áron megvalósítja, és ha akadály van előtte, akkor addig próbálkozik, amíg nem megy neki. A másik kettő: Papp Szabolcs és Bagdi Bella.
Mottóm: Előre kell nézni, nem hátra tekintgetni, előre kell menni, soha se hátra. És soha nem adom fel!


Fecóról többet itt olvashattok: www.paulikfeco.hu
Festményei: http://www.paulikfeco.hu/index.php/festmenyeim

Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content