Sipos Gyöngyi

Nem egyszerű mostanában az életünk hetekre bezárva a lakásba, nem találkozunk a barátainkkal, családtagjainkkal, munkatársainkkal. Most jó, hogy van internet, okostelefon, skype, messenger és még mi minden, amin keresztül tudjuk tartani egymással a kapcsolatot. Sorozatunkat is folytatjuk, csak nem személyes találkozóval, hanem írásban kommunikálva. Most Sipos Gyöngyivel „beszélgettünk” virtuálisan.

Csilla: Mit tudhatunk rólad?

Gyöngyi: Alapjában pozitív emberke vagyok. Hiszem, azt, hogy a nehezebb időszakok is rejtegetnek jó dolgokat. Mozgáskorlátozottságom sokáig visszahúzó erő volt az életemben. Gimis koromban váltam nyitottabbá.. Osztálytársaim mindenben igyekeztek segítségemre lenni. Barátaimtól mindig a bíztatást kaptam. Minél több sikerélményem volt, annál kitartóbb lettem. Érettségi után elvégeztem egy OKJ-s programozói tanfolyamot. Számítástechnikai ismereteim segítették első munkámat, és a jelenlegi feladatkörömet is.

Nem Adom Fel Egyéniség


Csilla: Hogyan kerültél a Nem Adom Fel Alapítványhoz?

Gyöngyi: Papp Szabolcs – az alapítvány szóvivője -, akivel elsőként kapcsolatba kerültem az akkor még kis csapatból. Volt párom már hamarabb ismerte Őt és az Alapítványt. Én egy közös vonatozás alkalmával találkoztam Szabival. Csupaszív emberként járja a világot és mutatja meg mindenkinek, hogy semmi sem lehetetlen. Már akkor bennem volt a vágy, hogy megismerjem a Nem Adom Fel Alapítványt és azóta is hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű csapat tagja lehetek! 🙂 Lassan hatodik éve, ha nem tévedek.

Csilla: Mi itt a feladatod, munkád?

Gyöngyi: Alapítványi mailek továbbítása, meghívók kiküldése, kapcsolattartás a Nem Adom Fel tábor résztvevőivel, időnként a helyi iskolákban – Kecskeméten – hittan óra keretében tartok érzékenyítést.

Csilla: Most a járvány idején hogyan, mivel töltöd a napjaidat otthon? Mire van több időd, mire figyelsz jobban?

Gyöngyi: Nem kis kihívás ez az időszak, hiszen kislányom is itthonról végzi iskolai teendőt, így nagyon nagy felelősséggel jár, hogy minden tantárgyból időben beadjuk a kért feladatokat, és ugyanolyan fontossággal készüljünk az órákra, mint máskor. Szerencsére van segítségem a nagyobb bevásárlásban, vagy például hoznak Noéminek ebédet a református közösség tagjai. A lányom is besegít néha a háztartási teendőkbe, de amit lehet, azt egyedül is megoldom, mert most meg is kell oldani.

Csilla: Mi hiányzik a korábbi, megszokott életedhez képest?

Gyöngyi: A pörgés, mozgás… 🙂

Csilla: Mi ad erőt a mindennapokban?

Gyöngyi: Noémi, a 12 éves lányom! 🙂

Csilla: Kedvenc időtöltésed, hobbid?

Gyöngyi: Most nem is annyira aktuális, de a kihívások megoldása 🙂 Egyébként a kirándulás bárhol, bármikor.

Csilla: Mit jelent neked a „nemadomfel” lelkület?

Gyöngyi: Egy mindenhez erőt adó pozitív életszemlélet, ahol minden lehetséges!

Csilla: Tervek? Álmok?

Gyöngyi: Szeretnék többet tenni másokért. Ezt a vágyat folyamatosan pörgetem magamban. Ahogy nekem szükségem van mások figyelmére, biztatására, úgy bárki másnak is. Szeretek megismerni embereket, és ami igazán jó érzés, mikor azt a visszajelzést kapom: „Örülök, hogy ismerlek, példaképe lehetsz sokaknak!” Szükségünk van egymásra. Én ezt most fokozottan érzem. Amikor megcsörren a telefonom ismerőseim hívnak „Kell valamit venni? Mire van szükséged…?” Már maga az ajándék, hogy gondolnak ránk. … Álmom: mindig a jó. 🙂

Csilla: Van-e kedvenc idézeted, mottód?

Gyöngyi: „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen!”

Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content