• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Szekeres Judit és Szakács Györk – Munkában és magánéletben is társak

Érdekes tény, hogy az Alapítvány nemcsak egy közösség, munkahely, hanem itt bizony rengeteg barátság, szerelem is szövődik. Látunk erre példát bőven, és ezek a kapcsolatok tartósnak is bizonyulnak. A párok a munkában és a magánéletben is társaik egymásnak, együtt sokkal többre képesek. Egy ilyen jó kis páros Szekeres Judit és Szakács Györk.

Csilla: Meséljetek pár szót magatokról? Milyen sérültséggel éltek? Mit tanultatok, milyen végzettséget szereztetek?

Györk: 11 éves koromig külsőre egy teljesen átlagos kissrác voltam. Imádtam a sportokat, különösen a focit. Közvetlen környezetemben is kevesen tudták, hogy egy három éves koromban diagnosztizált koponyaűri cysta miatt sönt készülékkel rendelkezem, ami megfelelő szinten tartotta a bent lévő nyomást. 4. és 5. osztály közötti nyáron erős fizikai rosszullétet követően észrevettem, hogy amerre nézek, ott furcsa szürke foltok jelennek meg. Mint később kiderült, a sönt készülék meghibásodása miatt a növekvő nyomás hatására, sorvadni kezdett a látóideg. Fél évre rá új készüléket kaptam, amitől megállt a látásromlásom. Azóta rendelkezem szinte csak periférikus látással. Végzettségem szerint, több próbálkozás után megtaláltam hivatásomat a webfejlesztést.

Szakács Györk
Szakács Györk


Judit: Már a világra jöttöm sem volt mindennapi. Egy teljesen egészséges gyereket vártak, és jöttem én, a magam által „leltárhiánynak” nevezett jobb alsó végtag hiányommal. Hosszú távon kerekesszék segít eljutni mindenhová, itthon viszont járókerettel borzolom az alsó szomszéd idegeit. Kommunikáció, marketing vonalon végeztem főiskolai tanulmányaim, miután újságíróként nem találtam helyem a nagyvilágban.

Szekeres Judit és Nick Vujicic
Szekeres Judit a világhírű motivációs tréner, Nick Vujicic társaságában Fotó: Palásti Évi


Csilla: Hogyan, mikor jöttetek össze, mitől jó, mitől működik a kapcsolatotok, hiszen nemcsak munkatársak vagytok, hanem együtt is éltek?

Megismerkedésünk elég „betyárosra” sikeredett, hiszen minden a tavalyi NEM ADOM FEL Betyártábor alkalmával kezdődött, és egy darázs is a segítségünkre volt a kommunikáció elindulásában. Valljuk, hogy a beszélgetés segít a jó együttműködésben. Mindent átbeszélünk, és olyan nincs, ha külön töltjük a napot, hogy ne hallgatnánk meg a másikat, hogy milyen volt a napja. Ezt a receptet ajánljuk másoknak is. Szoktuk mondani, hogy az egyikünk jár, a másik lát, ezzel kiegészítve egymást.

Szekeres Judit és Szakács Györk
Szekeres Judit és Szakács Györk


Csilla: Hogyan kerültetek az Alapítványhoz és mi a feladatotok?

Györk: Három évvel ezelőtt kezdődött, amikor is önkéntesként elmentem az egyik Erzsébet táboros programra a tréningcsapattal segítőnek. Egy hétre rá már meg is volt a munkaszerződésem, és azóta is a tréningcsapatot erősítem.

Judit: Én szó szerint meguntam a multik által kínált felhozatalt és azt a lelketlen világot. Egy kedves barátom tanácsára küldtem el az önéletrajzom Papp Szabolcsnak, és kerültem közel egy hét alatt a civilek világához. Jelenleg a kommunikációs csapatot erősítem.

Csilla: Mit jelent nektek az Alapítvány és a „nemadomfel” életérzés?

Elmondhatjuk, hogy nem egy unalmas munkahely. Hétről hétre változatosak a feladatok. Jó tudni, hogy akikkel dolgozunk, azok meglátják az emberben az adott feladat elvégzésére való képességet, és eszerint kapunk bizalmat annak teljesítésére. A „nemadomfel” életérzés abszolút a mindennapjaink része. Abból kiindulva, hogy két maximalista ember került össze, el lehet képzelni, hogy milyen energiák képesek megmozdulni körülöttünk.

Csilla: Miért érdemes ezt csinálni? Mi ad erőt a folytonos megújulásra?

Vagyunk egymásnak 🙂 kell ennél több? Na, de viccet félretéve, mindig van valami, amit ad, és ez általában mindig akkor jön, amikor lemerülne az elem. Egy találkozás, vagy akár visszajelzés a munkánkkal kapcsolatban.


Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content