Takács Tünde

A hétköznapi rohanásban csak tesszük a dolgunkat egymás mellett, és sokat nem is tudunk egymásról, a munkatársainkról. Erre is jó ez az interjú-sorozat. Minden ember egy külön világ, egy külön univerzum. Tünde a Nagy Lépés Futárszolgálatnál dolgozik, de gondolnátok róla, hogy restaurátor végzettsége van, és rajong a régi korok, a múlt emlékeiért? A koronavírus járvány sokunkat lelassulásra késztet, van idő rendet tenni magunk körül és önmagunkban is. Lehet bármilyen nehéz a helyzetünk, mi soha nem adjuk fel.

Koronavírus ide vagy oda, az élet nem áll meg. Ha személyesen nem is tudunk találkozni írásban még lehetőség van kommunikálni. Tündét sem ismertem, ezért kértem, hogy mutatkozzon be, meséljen pár szót magáról. Nagyon sok minden derült ki róla, amiről talán mi sem tudunk, miközben együtt dolgozunk.

Nem Adom Fel Egyéniség


Tünde: Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik már kiskoruk óta tudták, tudják, “mi leszek, ha nagy leszek”. Engem leginkább a dolgok eredete, az ősi múlt, a történelem érdekelt és nagyon szerettem rajzolni, alkotni. Sokszor jártam csodálni pl. az óbudai régészeti ásatásokat, ahol megismertem néhány leendő kollégámat. A gimnáziumi érettségi után egyből elkezdtem dolgozni egy budapesti múzeumban tele ambícióval: régésznek készültem, de végül restaurátor lettem. A régészet és a képzőművészet iránti vonzalmam szerencsésen egymásra talált ebben a munkakörben. Az ehhez szükséges szakképzéseket munka mellett szereztem meg. Mint restaurátor elsőként vehettem kézbe a múlt örökségeit: hajdan élt emberek egyedi kézműves alkotásait, használati tárgyait vagy éppen kincses ládikáját, amelyeket a restaurálás során sikerült megőrizni a jövő generációknak, akár kiállításokban is láthatóvá téve azokat. Több, mint harminc évig foglalkoztam régészeti ásatások leletanyagának restaurálásával, míg egy létszámleépítés véget nem vetett mindennek. Én nem csak egy állást veszítettem el, hanem a hivatásom, életem értelmét. Ez már több volt, mint amit el bírtam viselni, megbetegedtem anélkül, hogy tudomásul vettem volna. Kórházba kerültem, be kellett látnom, hogy orvosi segítségre szorulok. Súlyos depresszióval kezeltek és leszázalékoltak. A folyamatos terápia mellett sincs gyógyulás, csak tüneti kezelés, de már képes vagyok ellátni feladataimat.

Csilla: Hogyan kerültél a Nem Adom Fel Alapítványhoz?

Tünde: A szakorvosi rendelőben működő szociális gondozó segített és irányított a Nem Adom Fel Alapítványhoz. Jelenleg a Nagylépés futárszolgálat kézbesítőjeként dolgozom.

Csilla: Most a járvány idején hogyan, mivel töltöd a napjaidat otthon?

Tünde: Most a járvány idején az önkéntes karantén ellenére sem érzem magam bezárva. Most látom, hogy mennyi teendőm akad itthon. A folyamatos munkába járás mellett felhalmozódtak a lomok, ezért egy alapos nagytakarításba kezdtem, a kert rendbe rakása sem kis feladat: palántákat nevelek, zöldségágyásokat alakítok ki, így a fizikai munkát sem hanyagolom el, és jó levegőn vagyok. Különben olvasok, folytatom a nyelvtanulást, kenyeret, pizzát sütök.

Csilla: Mire figyelsz jobban?

Tünde: Az itthonlét során arra próbálok jobban figyelni, hogy az időmet jobban kihasználjam, ne termeljek sok háztartási hulladékot, takarékosan bánjak az élelmiszerekkel.

Csilla: Mi hiányzik a korábbi, megszokott mindennapokhoz képes?

Tünde: Valamennyire zavar az online-világ, mint legfőbb kapcsolattartási és ügyintézési lehetőség, mert sem ez, sem a telefon nem pótolhatja a személyes találkozást. Hiányzik az ölelés, a puszi az igazi barátok részéről, és gyakran elfog az aggodalom, mi jöhet még, és meddig tart?

Csilla: Mi ad erőt ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészeld?

Tünde: Mindezek elviseléséhez erőt leginkább az Istenbe vetett hit ad, és nagyon jó látni-hallani, hogy sok jó ember van, külön-külön és összefogva otthoni vieókról pl. zenészek is rögtönzött koncerteket adva lelket öntenek egymásba és a többiekbe. Bármi történjék is, bízom benne, hogy ennek a rémálomnak hamarosan, de egyszer mindenképp vége lesz. Míg élek, nem adom fel az álmaimat, pl. egy tengerparti nyaralás, ami már évtizedek óta várat magára. Talán az idő engedi egy régi tervem megvalósulását: egy vasúti terepasztal megépítése, melyhez a kellékek már adottak.

Csilla: Van-e kedvenc idézeted, mottód, ami jellemez Téged vagy az életedet?

Tünde: Kedvenc idézetem most a Bibliából veszem:

Pál I. levele a Korinthusbeliekhez:

1.18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

13.4.-13. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy … Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három közül pedig legnagyobb a szeretet.

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content