Czene András – Egy maximalista, jókedélyű lovasember

Andrissal egy iskolásoknak tartott érzékenyítő napon találkoztam, humorával, közvetlenségével mindenkit levett a lábáról, főleg a kamaszokat, akikről nem is gondolná az ember, hogy mennyire empatikusak és közreműködők. Andris végtelen türelemmel mesélt nekik magáról, a látássérültek életéről, és szenvedélyéről a lovassportról. Andris a Nem Adom Fel Alapítvány tapasztalati szakértője, a szemléletformáló tréningcsapat tagja.

Csilla: Mit mesélnél magadról annak, aki nem ismer még? Honnan érkeztél, milyen út vezetett az életedben az alapítványig?

András: Czene András vagyok. Cegléden születtem. És Cegléden is élek. Látássérült vagyok szembetegségem zöldhályog, és szürkehályog, hogy minden jó legyen. Viccesen így szoktam elmondani. Amit nagyon köszönök a szüleimnek, hogy önálló életre neveltek. Ezt arra értem, hogy vidéken élünk és mezőgazdasággal foglalkoztak a szüleim, és ugyanúgy kivehettem a részem a házimunkában, ház körüli munkákban, mint a két látó egészséges húgom. Részt vehettem az állatok gondozásában, például a disznók etetésében, tehénfejésben, sőt még traktort is vezettem. Belül biztos féltettek, vagy féltenek még ma is, mert a gyermekük vagyok, de ez így van rendben.

Csilla: Gyerekkorod hogyan telt látássérültként?

András: Látók óvodájában jártam, az iskolai végzettségeimet a Vakok Iskolájában és Szak-iskolájában végeztem el. Szakmáim: kosár- és fonott bútor készítő, és népi kézműves, fazekas. Jelenleg az Óbudai Egyetem informatikai képzésén veszek részt. Magamról még annyit, hogy gyerekkoromban egész jól láttam, színeket láttam, volt közel – és távollátó szemüvegem. A sok műtét miatt romlott a látásom. Jelenleg fényt meg árnyékot látok, viccesen azt szoktam mondani, hogy több mint a semmi, de semmire se elég. Meglátom azt, amit akarok, például a szép lányokat. Egyébként ez a kevés látásmaradvány nagyon sokat segít. Ha ilyen jól fejlődik az orvostudomány, akkor van rá esélyem, hogy tudjanak majd segíteni a látásomon. Nagyon remélem, hogy ez a pillanat is eljön az életemben, ez szerepel a bakancslistámon.

Csilla: Hogyan kerültél az Alapítványhoz és mi itt a fő feladatod?

András: Fonott tárgyaim részt vettek különböző pályázatokon és kiállításokon. Fazekas szakmámban dolgoztam három évig. A 2019. évi Nem Adom Fel Kávézó és Étterem születésnapi ünnepségére én készítettem a cappuccinos bögréket. Az Alapítványnál három vagy négy éve dolgozom, tapasztalati-szakértő vagyok, szemléletformáló tréningeket tartok. Úgy érzem, hogy sikeres tapasztalati szakértő vagyok, a rám bízott munkák és visszajelzések alapján. Bár az az ember vagyok, aki, ha valamibe belefog, azt maximálisan igyekszik megcsinálni, legyen munka vagy bármi rám bízott feladat. Néha azért kell a megerősítés, bíztatás, hogy megvalósítsam.

Csilla: Szabadidődben mit csinálsz szívesen? Úgy hallottam szenvedélyes lovas vagy, imádod a lovakat…

András: Szabadidőmben szeretek a természetben lenni: kertészkedni, barkácsolni, érdekel a gasztronómia is. Ha úgy adódik, szívesen kirándulok. Igazából mindent szeretek, ami feltölt és kikapcsol. Illetve egy nagy hobbim a lovakkal való foglalkozás. Ez már nem csak hobbi számomra, hanem egyfajta elkötelezettség is, életvitel, ami megtanít az életre. 2003 óta van saját lovam. 2018 óta edzésszerűen is lovagolok. A Kincsem Parkban kezdtem el, és itt egy számomra új lovassporttal is megismerkedtem, az ügetőhajtással. 2019-ben pedig a második Civil Derbyn versenyezhettem is négy látó sporttársammal kipróbálhattuk magunkat a tandemsuliban. Mögöttünk profi hajtók ültek, és ezt megnyertem. Szerettem volna ezt kipróbálni, de volt egy gátlás bennem. Szerencsére a barátok, az edzőm, és tréner barátaim bíztattak, megkaptam a kellő lökést tőlük.

Illetve két diplomamunkában is segíthettem. 2019-ben az egyik diplomamunka egy rólam szóló kisfilm volt: hogyan élek a lovas életben, hogyan veszem ki a részem a lovak körüli munkákban, hogyan űzöm a lovassportot. Elmondhatom azt, hogy a két diplomamunka által két nagyon jó barátot is megismerhettem a hölgyek személyében. Ezt köszönhetem az alapítványnak is, mert ha nem itt dolgozom, akkor nem biztos, hogy megismertem volna őket. Az Alapítvány által dolgozhattam a Sziget Fesztiválon is, ami nagy élmény volt. A kollégáim között is van egy-két jó barátom, akikkel a munkán kívül is tartjuk a kapcsolatot. Öt unakatesó boldog nagybátyja lehetek és az egyikőjüknek boldog keresztapja is vagyok.

Csilla: Milyen terveid, álmaid vannak a jövőre nézve?

András: Nagyon szeretnék a külsős, nyílt munkaerőpiacon dolgozni. Saját otthon, család szerepel a terveim között. A lovas életben a fogathajtás nagy szívügyem. Úgy érzem elég aktív és önálló életet élek. Maximalista vagyok magammal szemben minden téren, igaz néha ez akadályoz, de leküzdöm. A lovak által megtanulhattam az alázatot, a türelmet.

Csilla: Van-e kedvenc mottód, idézeted, ami tükrözi az életfelfogásodat?

András: Három cél vezérel. Három egyszerű szabály. Első: ha nem teszel a célodért, soha nem éred el. Második: ha nem kérdezel, akkor a válasz mindig “nem” marad. Harmadik: ha nem lépsz, mindig egyhelyben maradsz. Talán ez visz előre meg a sok apróság.

Képek: saját beküldés, egyiken a saját lovával 🙂

Szöveg: Dubniczki Csilla/Czene András

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content