• nemadomfel@nemadomfel.hu
  • +36 70 699 3319 (Hívható H-P / 9:00-15:00)
  • Iroda : H, Sz / 08:00 - 15:00

Czikoráné Szabó Éva

Érdekes az élet. Tavalyelőtt, amikor egy hónapot dolgoztam az Alapítványnál, mert utána másfelé sodort az élet, (majd vissza J), akkor egy pályázat kapcsán beszéltünk Évivel. Azóta nem találkoztunk, és most nagyon örülök, hogy ha írásban is, de elkészülhetett ez az interjú. Az Alapítványnál csak Czikora Éviként ismerik. Diplomája van, boldog házasságban él, dolgozik folyamatosan látás- és mozgássérültként, a Pályázatíró csapat tagja, emellett segíti azokat, akik a Lyme-kór miatt betegedtek meg.

Csilla: Szeretném, ha pár szóban bemutatkoznál.

Évi: 38 éves vagyok, látássérült és kerekesszékes. Budapesten élek Robival, a férjemmel, aki szintén látássérült. 8 éves koromban hirtelen veszítettem el mindkét szememre a látásomat betegség következtében, 2011 októberében szintén a betegségem miatt kényszerültem kerekesszékbe. Ezek a betegségek a krónikus Lyme-kór, autoimmun betegségek: SLE és Devic sindróma. Az általános és a középiskolát integráltan végeztem el Tamási város oktatási intézményeiben, a további tanulmányaimat már Budapesten folytattam. Elvégeztem több informatikai tanfolyamot, például gazdasági informatikus, ECDL teljes körű vizsga, kifejezetten látássérült emberek számára indított Európai üzleti asszisztensképzést, valamint ami a jelenlegi munkámhoz is szükséges három pályázatíró és figyelő tanfolyamot. 2010 januárjában vehettem át a Szociális munkás BA diplomámat, amire a mai napig nagyon büszke vagyok.

Czikora Évi

Csilla: Hogyan kerültél a Nem Adom Fel Alapítványhoz?

Évi: 2009 szeptember és 2012 augusztus között a Vakok és Gyengénlátók Közép- Magyarországi Regionális Egyesületénél (VGYKE) dolgoztam ügyfélszolgálatos munkakörben. 2012. augusztus 31-én lejárt a 3 éves határozott idejű munkaszerződésem és az elnök úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg. Akkor már ismertem Nagy Gyulát, aki oszlopos tagja a mai napig a Nem Adom Fel Alapítványnak és Ő szólt, hogy van felvétel, jelentkezzek. Így is tettem, részt vettem az állásinterjún és nem sokkal később értesítettek is, hogy felvettek az alapítványhoz. Ez 2013 júniusában történt.

Csilla: Mivel foglalkozol itt, mi a feladatod?

Évi: A Nem Adom Fel Alapítványnál a pályázatírós csapatot erősítem, a munkámmal, tudásommal igyekszem hozzájárulni ahhoz, hogy a sikeres pályázatokkal programok, rendezvények valósulhassanak meg. A munkám során nagyon sokat köszönhetek Kós Angélának és Katona Krisztinának, úgy érzem, hogy nagyon jól együtt tudunk dolgozni, mindig mindenben segítenek, ha valahol elakadnék, vagy amikor például nem akadálymentes a JAWS-al a pályázati felület.

Czikora Évi

Csilla: Az Alapítványnál szinte mindenkit átjár a „nemadomfel” érzés. Neked ez mit jelent?

Évi: Sokszor mondom magamnak és másoknak is, hogy soha nem szabad feladni, ha valamilyen rossz, mély, negatív aktuális élethelyzetbe is van éppen valaki. Eddig is igyekeztem úgy élni, hogy próbáltam nem feladni a nehéz helyzetekben és ezek után is erre fogok törekedni és ezt üzenem és mondom azoknak is, akik esetleg egy kilátástalannak tűnő és megoldhatatlan helyzetben érzik éppen magukat.

Csilla: Most a járvány idején hogyan, mivel töltöd a napjaidat otthon? Mire van több időd, mire figyelsz jobban?

Évi: A járvány idején is figyelem a pályázatokat, a veszélyhelyzet kezdete óta szinte folyamatosan vannak beadandó pályázatok is, tehát szerencsésnek mondhatom magam, hogy van feladat és a mostani körülmények ellenére is dolgozhatok. Emellett a 2015-ben létrehozott Lyme Betegekért és Magyar Emberekért Családokért Alapítvány elnöke vagyok, a szervezettel kapcsolatos háttérmunkákon dolgozom, tartom a kapcsolatot a betegtársakkal, nekik igyekszem segíteni, amiben tudok. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos az ember életében a rendszeresség, a határidők és az értelmes és a hasznos idő eltöltése.

Csilla: Mi hiányzik a korábbi, megszokott mindennapokhoz képest?

Évi: Kicsivel több mint egy éve rátaláltam egy Xbody nevű mozgásformára, ami abból áll, hogy egy hevederekből és mellényből álló ruhába kell belebújni, amiben elektródák vannak, és ez stimulálja az izmokat úgymond passzívan, de emellett súlyzós, gumiköteles gyakorlatokat is végzek aktívan személyi edző irányításával. Alapvetően sajnos mozgás szempontjából egy „lusta” embernek tartom magamat, általában kifogásokat keresek, hogy miért ne kelljen mozogni, viszont az Xbody esetében mindig arra törekedtem, hogy el tudjak jutni az edzésekre és nagyon szomorú voltam, amikor egy-egy alkalmat ki kellett hagyni. Kezdetben nagyon nehéz volt megoldani, hogy segítséget kapjak ahhoz, hogy eljussak az edzésekre, de most már egy támogató szolgálat segítségével rendszeresen járok az edzésekre és szinte alig-alig maradnak ki alkalmak, aminek nagyon-nagyon örülök. Március 13-a óta nem jutottam el sajnos ide a veszélyhelyzet miatt, és ez hiányzik talán a legjobban most.

Csilla: A jövőre nézve – ha majd egyszer vége ennek az egésznek – milyen terveid, álmaid vannak?

Évi: A nagy álom, ami egyben terv is, hogy kiszállhassak a kerekesszékből, újra a saját lábamra állhassak, táncolhassak, sétálhassak, egyedül önállóan el tudjak menni bevásárolni, ügyeket intézni. Ne kelljen mindig mindenhol az akadálymentes helyeket keresni, ha éppen a családdal, a barátokkal szeretnénk valahova elmenni például egy étterem, nyaralás stb. esetében. Nagyon rossz érzés, hogy mindenkinek mindig hozzám kell alkalmazkodni és rettenetesen korlátozottak a lehetőségek. Tervem és álmom, hogy napról-napra jobban leszek, erősebb leszek, és nagyobb távokat tudok megtenni egyedül a saját lábamon. Ez nagyon-nagyon hiányzik!

Csilla: Van-e kedvenc idézeted, mottód, ami jellemez téged, az életedet, felfogásodat?

Évi: „Csak szívj! Szenvedj, ha élsz! Küzdj, hogy, ha fáj! Harcolj, ha félsz! Jól tudod mit ér el, aki letérdel és imát morzsol a kezével! Ide más kell! ÉSSZEL MEG ERŐVEL!” (Road: Ne mondd)

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content