Deményné Fábus Éva – A pándi Nemadomfel Ház vezetője

"Keresztény ember vagyok. Célom, hogy felemeljem ezeket a gyermekeket. Hitemből fakad ez a szolgálat. Én az önmagukba vetett hitet szeretném továbbadni, megerősíteni bennük, hogy amit lehet, és erejükből telik, meg tudják valósítani."

A Pándon működő Nemadomfel Házunk július 13-án a X. Meggyfesztivált és Falunapot követően zárta be kapuit, egy nyári szünet erejéig. A falunapon fellépett a NEMADOMFEL Együttes és képviseltette magát a helyi és környéki nyugdíjas klubbok többsége. A program zárásaként késő délután pedig a gyerekek western táncot mutattak be, melyet szintén a ház dolgozói segítségével tanultak be. Volt kirakodóvásár, meggysör, főzőverseny, ugrálóvár, szkander bajnokság, csak a MEGGYET hiányoltam 🙂

Deményiné Fábus Éva
Középen Deményiné Fábus Éva a pándi Nemadomfel Ház vezetője, Fotó: Németh Jocó


Deményné Fábus Éva a ház lelke, mindenki „Anyukája”, már 2014 óta vezeti a közösséget. 2010-ben látta meg a televízióban a szendrőládi Nemadomfel Ház átadását, majd 2012-ben kereste meg Dely Gézát, a Nem Adom Fel Alapítvány elnökét azzal az ötletével, hogy milyen jó lenne Pándon is egy ilyen lehetőség. Végül 2014-ben, fél éves takarítás, tatarozás, berendezkedés után októberben megnyílt a kapu a helyi családok, de főleg a gyermekek előtt. Amit most is láttunk, az mind adományból jött létre Tunyogi Zsuzsának, Alapítványunk egyik lelkének, a helyi vállalkozóknak, és sok-sok lelkes embernek köszönhetően. Évinek volt szociális végzettsége, tapasztalata, amit azóta is kamatoztat itt Pándon. Rengeteg munkája van ebben a programban: a gyerekek itt azt csinálják iskola után, amit otthon kellene csinálniuk, de erre családi körülmények között nincs lehetőségük. Naponta meleg étel várja őket és fejlesztő foglalkozások. Önismereti foglalkozások, játékok, csapat- és közösségépítés. A hátrányos helyzetű gyerekeknek szükséges megadni azt az erőt és hitet, hogy ők nem rosszak, hogy értékes emberek, és hogy elhiggyék: ezzel a hittel hegyeket lehet megmozgatni.

Évközben a Boldogságóra, a FÉK-program várja őket, és az a nyugalom és szeretet, melyet már a házba belépve is bárki megérezhet.

A fiúk fociedzéseit is sikerült megvalósítani egy pályázat kapcsán. A kert gyönyörű, épp elég elfoglaltságot és terményt ad, melyből a ház dolgozói lelkesen készítik az utánozhatatlan, különlegesebbnél különlegesebb lekvárokat, szörpöket. Készül itt évi 200 liter bodzaszörp, meggy és szilvalekvár, savanyúság. Létrejött a turkáló is, a hajdanán még orvosi rendelőként funkcionáló házban. Az internet bevezetésére is sikerült támogatót találni. Minden tárgyi feltétel megvan a házban, amiben hiány van, az a szakember. Szükség lenne pszichológusra, fejlesztő vagy szociálpedagógus munkatársra. Jelenleg hárman viszik a ház dolgait: Margitka a konyhai teendőket végzi, Évi, és Julika a többit. Nagyon jó csapatuk van, és ez látszik a közös munkájukon is. Mindig van feladat, rászoruló gyermek, akik vágynak a jó szóra… És hogy mi ad erőt a napi feladatok elvégzéséhez?

„Keresztény ember vagyok. Célom, hogy felemeljem ezeket a gyermekeket. Hitemből fakad ez a szolgálat. Én az önmagukba vetett hitet szeretném továbbadni, megerősíteni bennük, hogy amit lehet és erejükből telik, meg tudják valósítani.”

Szöveg: Dubniczki Csilla

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content