Egyéniségek: Király Teréz – Egy Babanyó minden csapatba kell!

Minden csapatba kellene egy Babanyó, polgári nevén Király Teri. Bár mindenki csak a becenevén ismeri. Oszlopos tagja a Nem Adom Fel önkéntes csapatának, nagy rendezvényeken mindig rohan valahová. Kísér színpadról le, színpadra fel. Árusít a Piacok Napján, és ha éppen úgy hozza az élet, felkapja a csörgőt a koncerteken, és már mosolyog is. Bár most csak virtuálisan, de beszélgettünk vele nemadomfeles élményeiről.

A becenevedet mindenki ismeri. De honnan jött?

Ezt a nevet Kiss Barnának köszönhetem. Úgy ragadt rám, hogy a lányomat eleinte Rebi Babának hívták, majd lett belőle Beki Baba, aztán csak Bab, én meg így lettem utána a BabAnyó.  Mondhatom, nagyon megszerettem ezt a nevet.

Hol találkoztál a Nem Adom Fel Alapítvánnyal?

A Nemadomfel csapatát, hogyan is ismertem meg, az igazán kis csavaros történet. EDDA koncertre egyre többet kezdtem járni, ahol a Pataky Művek zenekar (művészeti vezetőnk Kiss Barna itt gitárosként tevékenykedik – a szerk.)  volt az előzenekar. Majd belecsöppentem Zamárdiban a Villon Táborba. Itt találkoztam előszőr a NEMADOMFEL csapattal, ahol már akkor megéreztem, hogy mi is az a “nemadodomfel életérzés”. Kiss Barnának köszönhetem, hogy megtapasztalhattam, hogy vannak olyan emberek, akik miatt megéri felkelni, és mindennap hinni a jóban.  Az első „igazi” önkéntességem, az 2016. decemberében volt, amikor a Fogyatékosok Világnapján. Czakó Gabinál jelentkeztem önkéntesnek, bár akkor még egy kicsit idegennek éreztem magam, de hamarosan ez megváltozott: úgy éreztem mind egy nagy család vagyunk. Majd ezt követően sodródtam az árral, és egyre több rendezvényen vettem részt, és segítettem, ahol csak tudtam, ahol szükség volt rám.

Mi a véleményed az önkéntességről? Mi az, amiért fontosnak tartod?

Aki még nem ismeri az önkéntesség szépségét, annak annyit üzenek: jobb adni, mint kapni, a felülmúlhatatlan szeretet, amit minden alkalommal kapok, arra nem lehet semmilyen jelzőt sem használni, csak annyit, hogy maga a CSODA. Nekem mindig segít kikapcsolni, magam mellett tudom hagyni a gondokat, a problémáimat, szeretem a pörgést, az új dolgok megtapasztalását, és ezt mind a Nem Adom Fel mutatta meg nekem, valamint amit mindenkinek üzenek, hogy soha nem szabad feladni, bármennyire is lehetetlen valami, soha nem az. Ha vannak az embernek barátai, akkor minden egyszerű, könnyebb. Én már megtaláltam a barátaimat, a második családomat, ami olyan „könnyen” az ölembe hullott, a mérhetetlen szeretet vele együtt, és amit nagyon köszönök mindenkinek!

Elmondhatjuk, hogy csupa jó ember vesz körbe minket. Amiért hálásak vagyunk. A megtapasztalásért, és az együtt töltött percekért, azért, ahogy mi, mint egy nagy család működünk. Babanyónak pedig innen üzennénk, hogy hamarosan találkozunk, és újra és újra „NEM ADJUK FEL!”

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content