“Jól csak a szívével lát az ember…” – Interjú Kováts Tímeával, a Nem Adom Fel Alapítvány önkéntesével

Nyáron a horányi gyermektáborban találkoztunk, a fiaim is ott voltak, és nagyon jól érezték magukat. Timiről ódákat zengtek, nagyon megszerették. Mesélték, hogy ő is hallássérült, mint mi, így igazán sorstársnak érezték őt. De számos alapítványi rendezvényen is ott volt önkéntesként. Mindig jön, ha szükség van rá, az önkéntes csoport egyik legaktívabb tagja.

Timi, mesélj magadról pár szót! Mi az, amit még nem tudunk rólad?

Születésem óta hallássérült vagyok a bátyámhoz hasonlóan. Szüleink hallók, a hallássérülésünk egy genetikai hiba következtében alakult ki, és így mind a kettőnknek nagyfokú-súlyos hallássérülése van, hallókészüléket hordunk. 24 éves leszek lassan, Dunakeszin élek, ott is nőttem fel, három testvérem van. Balázs és Kati testvéreim 20 és 18 évvel idősebbek nálam, Veronika testvérem pedig két évvel idősebb, így nagyobb részben vele nőttem fel, a nagyobb testvéreim pedig igazi nagytesóként vittek minket ide-oda, és elhalmoztak minket minden jóval. Veronikával Waldorf óvodába és iskolába jártunk Fóton, ami nagyon meghatározó időszak volt az életemben, csodálatos tanáraim voltak, és mind a fogyatékosságom szempontjából, mind pedig az iskola szemléletmódja miatt nagyon sokat kaptam az óvodás, általános iskolás és gimnazista éveimtől. Érettségi utáni nyáron elutaztam Norvégiába, ahol tíz hónapot töltöttem egy intellektuális képességzavarral élő fiatalokat foglalkoztató, és tanító farmon sok más nemzetiségű önkéntessel együtt. A munka mellett nagy öröm volt foglalkozni a gyerekekkel, és sokat utazhattam az országban, amit nagyon megszerettem. Rengeteg szuper emberrel találkoztam, és igazi világjáróvá (most még inkább “Európa-járóvá”) váltam. Itt döntöttem el biztosra, hogy én gyógypedagógus szeretnék lenni. Jelenleg harmadéves vagyok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán, ahol szomatopedagógus és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógusnak tanulok. Norvégia annyira megtetszett, hogy 2020. januárjában egyetemi keretek között Erasmus+ ösztöndíjjal az Oslói egyetemre mehettem tanulni egy szemesztert. Habár a járvány kicsit közbeszólt, de ezúttal is rengeteg élménnyel, tapasztalattal és barátokkal gazdagodtam, és alig várom, hogy ismét egy új helyre elmehessek, és utazhassak, tanulhassak, tapasztalhassak.

Nem Adom Fel Egyéniségek

 Hogyan kerültél az Alapítványhoz és mi itt a fő feladatod?

Az Alapítványhoz 2013-ban kerültem, amikor a NEVER GIVE UP Gospel kórus megalakult Nick Vujicic érkezésének tiszteletére. A családom nagyon muzikális, nővérem komolyabban is foglalkozik énekléssel, akkor ő már ismerte a NEMADOMFEL Együttest. Édesanyám mondta, hogy menjek el a kórus meghallgatására, és mivel én is nagyon szeretek énekelni, elmentem a gitárommal, és olyat csináltam, amit előtte még nem nagyon, egyedül énekeltem. Mai napig tagja vagyok a csodálatos Schmélné Papp Ági által vezetett kórusnak. Az alapítvány életében önkéntesként veszek részt, amikor tudok. Különböző rendezvényeken segítek, illetve a nyári táborokban szinte kivétel nélkül ott vagyok, és nagyon-nagyon szeretem ezeket a heteket, fantasztikus emberekkel lehetek együtt, mindig vannak új történések, emberek. Ahogy a legutóbbi táborban többünkben megfogalmazódott: ezek a táborok egyfajta “utópisztikus mini társadalmat” jelenítenek meg, egy olyan világot kicsiben, amilyet mi nagyban is szeretnénk látni, és ami a cél volna. 

Nem Adom Fel Egyéniségek
Jó társaságban

Mit jelent neked a “nemadomfel” érzés, lelkület?

A “nemadomfel” érzés és lelkület nekem nagyon sok mindent jelent. Mivel érzésekben nagyon nehezen szoktam magam kifejezni, ezt inkább történésekkel tudnám leginkább körülírni. A “nemadomfel” lelkület nekem azt jelenti, hogy sok, nagyon különböző, de mégis hasonló ember együtt van, egymást segítik, bíznak egymásban, szeretik és elfogadják egymást, bátorítják egymást, és természetesen, nem adják fel. Egy-egy táborban töltött pillanat, például a Ki-mit-tud?-on fellépő sokaság és hangulat például mindig “nemadomfel” érzéssel tölt el, vagy amikor a pándi gyermekeket hallgatom, ahogy a ‘Mi vagyunk a Grund’ c. dalt éneklik, az olyan nemadomfeles, és megmelengeti a szívemet. 

Szabadidődben mit csinálsz szívesen?

Szabadidőm mostanában nem sok van, de nagyon szeretek olvasni, gitározni, énekelni, nyelveket tanulni, a barátaimmal lenni, koncertre járni, és utazni. Sajnos ezek közül mostanában leginkább csak az olvasás és a zene tud megvalósulni, de nagyon várom már, hogy újra szabadon mozoghassak, barátaimmal lehessek és utazhassak. 

Milyen terveid, álmaid vannak a jövőben?

Szeretném, ha jó gyógypedagógus válna belőlem. Szeretnék a mesterszak elvégzése után olyan helyen elhelyezkedni, ahol intellektuális képességzavarral élő gyerekekkel, vagy mozgássérült gyerekekkel tudnék foglalkozni, ahol minél többet tudok segíteni, és ahol szeretek is dolgozni. Nagyon szeretnék világot látni, elutazni minél több helyre. Szeretnék családot, és szeretnék olyan helyen és olyan emberekkel körülvéve élni, ahol az elfogadás és az egyenlőség fontos. 

Van-e kedvenc történeted, idézeted, mottód, ami téged és az életfelfogásodat tükrözi?

Nagyon szeretem Antoine de Saint-Exupérytől a Kis Herceget, így az idézet is onnan való. “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Szerkesztette: Dubniczki Csilla

Fotók: Dely Dávid, Kováts Tímea saját

Hasonló cikkek:

Ne maradjon le újdonságainkról!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Skip to content