“Minden nap legyen magadra fél órád!” – NEM ADOM FEL Karantén Napló

Időhiányosként mindig is áhítattal pásztáztam az online térben előforduló challengeket, és általában meg is fogadtam, hogy na a következőben majd én is, mert az milyen jó lesz, és négy keréken begurulok a virtuális történelembe. Persze, a következőre sem neveztem be, mindaddig, amíg nem jött a pandémia, és önakaratomon kívül bele nem estem az általam csak homeoffice challenge-ként emlegetett valamibe.

Az első napokban jól esett, hogy itthon vagyunk, hogy minden szép, minden jó, nem kell rohanni, nem jönnek reggel neked a 8-as buszon, és a szomszéd néni reggeli kiabálásait is hasznosan be tudod építeni a napi rutinba. Be kell valljam az első etap jobban ment, hiszen akkor már jócskán kanyarodtunk a kedvenc évszakomba, a nyárba. De ez a tél, és a minden, ami egyébként természetesen vele jár, az nehezen megy le a torkomon. Sőt… mostanság azé’ se óhajtom elfogadni.

Egy hétvégén jött a felismerés, hogy valamit tenni kell, ez így nem maradhat, mert o.k. hogy szeretem az Agymenőket, de Sheldon sem jó orrvérzésig. Tehát kitaláltam magamnak Juci Wordot, ami a következőkből áll (nem kell nagy varázslatra gondolni) :

• Legyenek lejátszási listáid a yotubon- lehet minden, amit szeretsz, de minden állapotra legyen egy megoldásod a “Megőrülsz-megvadulsz”-tól kezdve, a “Tyúkhúsleves a léleknek”-ig minden.
• Nem árt, ha néha nap – mert nőnek lenni jó- bedobod a pizsit az ágyba, és felkened magadra az emberibb arcodat
• És a legfontosabb: alakíts ki magadnak eg kis dolgozós kuckót, olyat, ami csak a tiéd, és olyan legyen, amilyenben nagyon jól érzed magad!

Ja! És a legfontosabb: minden nap legyen magadra fél órád! Fél óra a lelkednek, magadnak, magadtól! Alakítsd ki olyanra a környezeted, amilyenre csak szeretnéd, olyanra, amilyen te magad vagy!

Szöveg: Szekeres Judit