Pataki Panka – Önkéntes futár

Hogyan kerültél a Nagy Lépés Futárszolgálathoz?

– Az érettségi után szerettem volna dolgozni. Tanulni is nagyon szeretnék, de nagyon rossz a kézügyességem. Jóanyám ötlete volt, hogy amíg nem tudok dolgozni, addig is vállaljak önkéntes munkát. Mivel szeretek sétálni, rollerrel is menni a városban, ezért jó ötletnek tűnt a futárkodás. Megkerestem a Nem Adom Fel Alapítványt, beszéltem Láng Zsuzsival, és felvettek.

– Igazából, mi a feladatod?

– Minden héten csütörtökön viszek szóróanyagokat sok helyre. Eddig mindig hétfőn kaptam meg az arra a hétre szólót. Hétfőn megbeszélés is volt egyben. Nekem csak hetente egy napot kellett dolgoznom önkéntesként.

– Szereted ezt a munkát? Jó itt dolgozni?

– Egyrészt, ha nem szeretném, nem lennék itt, azt gondolom. Azért jó nekem, mert kinn lehetek az utcán, és emberekkel kell találkoznom. Ez nekem a legnagyobb nehézségem, de ha nem gyakorolom, egyre nehezebb lesz. A másik nagy nehézségem, amire szinte gyógyír a futárság, az az önállóságom. Jóanyám még kísér engem, segít, de álmom, hogy egyszer teljesen egyedül csináljam ezt a munkát.

– Mit ad neked, hogy itt vagy nálunk?

– Rengeteg mindent adott már eddig is, megtanított várni, kitartani nehéz helyzetekben. Találkoztam mindenféle emberrel, voltak kedvesek, nagyon kedvesek, voltak kemények, durvák. Ez egy kemény iskola. (Igazi iskola, életszagú.)

Interjút készítette: Dubniczki Csilla