Idén a figyelmünk a koronavírus felé irányul, így nincs sem nyilvános esemény, se flashmob, se konferencia a Down-szindrómásokért ez alkalomból.
A védekezés egyik sarokpontját a szociális távolságtartás adja, enélkül a járvány elleni védekezés vajmi keveset ér. Néhány hét kellett csupán ahhoz, hogy világossá váljon, a közös beszélgetések, együtt étkezések és rendezvények megtartása is veszélybe kerül, mindannyiunk egészsége érdekében. A pandémia első szakaszában még volt izgalom abban, hogy hogyan fogunk az online térben működni. Ahogy elillant az újdonság varázsa, egyre inkább éreztem, hogy szükségem van az emberek társaságára és a közösen szerzett élményekre. Így hát eljött a számítógép előtt töltött közös reggelik és kártyapartik ideje. Nem volt az igazi, mégis együtt tudtunk lenni valamelyest. Persze ez nem nyújtott tökéletes megoldást, de arra jó volt, hogy átértékeljem, mennyit ér egy jó beszélgetés a barátaimmal. Ekkortájt megérett bennem a gondolat, minden nap felhívok valakit, akivel szívesen találkoznék, de nem lehet. Így kihasználva a modern technika előnyeit, kamerán keresztül találkozhattam azokkal, akikkel ritkán hozott össze a sors. Ezt a szokást a mai napig viszem tovább, hiszen mégis ad valami újat, valami olyat, amit más nem tud pótolni. Hiszem, hogy egymás társaságát nem lehet más tevékenységgel pótolni, és minden körülmények között meg kell találnunk a módot arra, hogy minőségi időt tudjunk egymással tölteni A felszabadult időben olyan, régóta halasztgatott tevékenységekbe kezdtem, amit már jó ideje tologatok, például régóta a polcon porosodó könyvek olvasásába. Mire kitapostuk eme ismeretlen ösvényeket, jött egy kis lazítás, és ismételten tudtunk találkozókat, programokat szervezni, persze az aktuális szabályok betartásával.
2020 novembere és decembere azonban megmutatta, hogy szigorítani kell a szabályokon, az egészségünk és egymás védelme érdekében. Kirajzolódott, hogy az ünnepeket korlátok között töltjük. Bár a találkozások bizonyos körülmények között engedélyezve voltak, mégis elmondhatjuk, hogy még inkább értelmet nyert a különös Szilveszter című dal. Soha nem látott üresség fogott el szilveszter este, ahogy az ablakon át bámultuk az üres utcát, és ahogy hallgattuk az utcák csöndjét. Mintha nem is szilveszter éjszakája lett volna. Mivel tudtuk, hogy mire számítsunk ezért már jó előre megszervezve, néhány barátunkkal amolyan „Game Night” jelleggel összejöttünk és áttársasjátkoztuk magunkat a 2021-es esztendőbe. Bár a megszokottnál jóval szerényebben, de mégis el tudtunk az óévtól búcsúzni, és az újévet fegyelmezetten tudtuk köszönteni.
A tavalyi év ismét megmutatta számomra, mennyire fontos kapcsolataink ápolása, és hogy minden eszközt meg kell ragadnunk ennek érdekében.
Hasonló cikkek:
