Idén a figyelmünk a koronavírus felé irányul, így nincs sem nyilvános esemény, se flashmob, se konferencia a Down-szindrómásokért ez alkalomból.
Lakatos Attila körültekintő fokozatossággal építette fel a zenei órákat. A foglalkozások elején a gyerekek kedvük szerint választhatták ki, hogy milyen hangszeren szeretnének játszani, majd közösen, egyszerű feladatokon keresztül szerezhettek némi gyakorlatot. Ahogy a kezdeti feszültség feloldódott a közösségben a bátrabbak egyedül is elpróbálhatták a tanult énekeket, hangokat, ritmusokat.
A fél éven át tartó találkozások alkalmával a tanult hangok és ritmusok száma és bonyolultsága fokozatosan bővült, diákjaink egyre több dalt játszhattak el új hangszereiken. Amint a horizontjuk kiszélesedett, egyre színesebb lett az a dalskála amellyel az egyes foglalkozásokat kezdhették.
Mivel minden résztvevő gyermek egyéni igényekkel érkezett, a szakemberek különös figyelmet fordítottak arra, hogy az egyes alkalmakat játékos oldott hangulatban tölthessék együtt. A gyerekek így a saját igényeiknek és koncentrációkészségüknek megfelelően tudtak részt venni az alkalmakon, s a hangszeres feladatok elsajátításán kívül megtanulhatták az egymásra figyelés fontosságát, felismerhették milyen lehetőségek rejlenek a zenén keresztüli önkifejezésben. A zene szépségén túl a szakemberek ezzel a gyerekek alkalmazkodókészségét, kommunikációs készségeit is fejlesztették. A találkozások mindezen túl felkészítette a gyerekeket egy közös fellépésre, amely Máltai Szimfónia Program részét képezte.
A zenei alkalmakkal párhuzamosan folytak a Pappné Tóth Krisztina által vezetett lazító és pihentető tevékenységek. A szakértő olyan programokba vonta be a gyerekeket, amelyek fejlesztették az önismeretüket, segítheti az integrációjukat. A játékos feladatok fejlesztették a résztvevők kreativitását, önbizalmát, érzelmi intelligenciáját. A gyerekek maguk is építették az őket körülvevő csapatot, személyesen is hozzájárulva a foglalkozások vidám, felszabadult hangulatához.
Hasonló cikkek:
